Skip to content
Ha valaki elképzeli, hogy kiköltözik egy tengerparti házba, senki nem kérdezi meg tőle, mikor pakol. Ha arról álmodozik, hogy otthagyja az irodát és nyit egy könyvesboltot, nem gondoljuk, hogy holnap beadja a felmondását. A szexualitásnál viszont más szabály él. Egy fantázia azonnal jelentést kap. Mintha bizonyíték lenne arra, hogy valami nincs rendben.
Pedig a képzelet nem követi a hétköznapok szabályait. Olyan helyzeteket is felkínál, amelyeket ébren, józanul és teljes meggyőződéssel utasítanánk vissza.
Lena van de Lande, az Erasmus Egyetem Love Lab kutatója szerint a tudomány három szakaszt különböztet meg: a fantáziát, a vágyat és a viselkedést.
A fantázia más, mint a vágy, a viselkedés pedig a tényleges cselekvés – és a kutatások szerint a fantáziák túlnyomó többsége soha nem lép át a fejünkből a valóságba.
A boldogság nem zárja ki a vágyat
És mindez nem azt jelenti, hogy valami hiányzik. Egy boldog kapcsolatban élő embernek is lehetnek fantáziái. A kettő nem zárja ki egymást. Egy hosszú kapcsolatban a fantázia nem feltétlenül a partner helyett jelenik meg. Sokkal inkább a hétköznapok miatt.
Brett Kahr brit pszichoterapeuta több mint 20 000 felnőttet kérdezett meg – a válaszadók több mint 90%-ának voltak szexuális fantáziái.
Ha ez ismerősen hangzik, jó okod van rá – ez a normalitás, nem a kivétel.
Oké, fantáziálunk, de nem éljük
Az igazán érdekes kérdés nem az, hogy normális-e fantáziálni. Hanem az, miért éppen olyan helyzetek jelennek meg a fejünkben, amelyeknek semmi közük ahhoz, ahogyan valójában élünk. Lehet benne egy idegen. Egy hotelszoba. Egy teljesen valószerűtlen történet.
A részletek országonként változnak, a lényeg nem: a képzelet jóval sokszínűbb annál, mint amennyit erről a hétköznapokban beszélünk.
Sokszor szeretjük azt hinni, hogy a fantáziáink kizárólag rólunk szólnak. A kutatások szerint azonban jóval több bennük a tanult minta, mint gondolnánk. Amit gyerekként hallottunk a női és férfi szerepekről, amit a filmekből, könyvekből vagy a kultúránkból magunkba szívtunk, az a képzeletünkben is nyomot hagy. A hagyományos nemi szerepek is itt vannak: a férfiak gyakrabban képzelnek el aktív, irányító szerepet, a nők sokkal többször passzívabb, alárendelt helyzeteket. Sok nő vallja magát feministának a hétköznapokban, miközben a fantáziáiban domináns férfiről és saját alávetettségéről ábrándozik – és ebben nincs semmi ellentmondás, mert a fantázia nem a valós vágy leképezése.
A szégyen nagyobb probléma, mint a fantázia
A nagyobb probléma legtöbbször nem is maga a fantázia, hanem a szégyen, amit miatta érzünk. Mit illik kívánni, miről szabad beszélni – ezek a szabályok még mindig ott motoszkálnak bennünk. A képzelet viszont nem ugyanúgy működik, mint a viselkedésünk.
Kell erről beszélni a partnerrel?
Erre nincs egységes válasz. Van, akinek természetes erről is beszélgetni, másnak ez marad a saját belső világa, anélkül, hogy bármit eltitkolna. A bizalom nem attól függ, hogy minden gondolatunkat megosztjuk-e, hanem attól, hogy biztonságban érezzük-e magunkat a kapcsolatban.
