Örökbefogadók lettünk, mármint nem a szó legszorosabb értelmében, hanem egy átvittebb értelemben. A Minimag örökbefogadott egy verset, Nádihegedű, azaz Czeiner –Szücs Anita nemrég megjelent verseskötetéből, az Anyajegyből. De hogy is jött ez az egész, és melyik is az a verse, és egyáltalán…most mindent el fogunk mesélni…
A nádi hegedű (nádihegedű, kukoricahegedű, kóróhegedű) ciroknádból vagy kukoricaszárból készített és hegedű alakúra formált játékhangszer. A készítéséhez két darab két ízes növényszár kell; az egyikből készül a hegedűtest, másikból lesz a vonó. Mindkét darab egyik felét úgy csinálják, hogy a vonó, illetve a hegedű húrjai alakuljanak ki belőle. A húrokat aztán megfeszítik. Két félkörívben meghajlított húrból készítik el a hegedűtestet. Néhanap még kulcsokat is faragnak hozzá.
Biztos közhelyesek leszünk, de nagyon adja magát a kérdés: a neved, mármint a Nádihegedű, honnan jött, miért pont ez lett?
Szerettem volna vele kifejezni mindazt, amit a zászlómra tűztem, azaz a magyar versek és a népköltészet remekeinek népszerűsítését, éreztetni, hogy a versek ritmusai generációkon át lelkünkben lüktetnek.
Szeretném, ha a versolvasás újra divatos lenne, ha mára megkopott ragyogása visszatérne a családok mindennapjaiba.
Ki van a NÁDIHEGEDŰ mögött? Mesélsz magadról egy kicsit?
Anya, feleség, irodalomrajongó, újságíró-szerkesztő, exvízilabdás, vízmániás vízcsobogáshallgató versesmami. Talán ezekkel írom le magam a legjobban.
Gyerekkorom óta vonzott az írás, már óvodásként kijelentettem, hogy írónő szeretnék lenni. Azóta írok verseket, amióta elsajátítottam az írás képességét, de mivel nem volt mentorom, a családunkban nincs írói ambíciókkal elől járó példa, hullámokban és rendszertelenül gyűltek a verseim, volt, hogy eltávolodtam tőlük, főleg abban a nyolc évben, amikor újságíró-szerkesztőként dolgoztam egy megyei napilapnál.
Aztán kislányom megszületése után teret kaptak az ötleteim, s platformot találtam verseim közlésére. Most a győri Széchenyi István Egyetem kommunikációs irodájában dolgozom.
Idén nyáron megjelent első könyvem, a híres Karinthy család utolsó férfi leszármazottjáról, Mártonról szóló portrékötetem, a Na, Pupák!. Karinthy Márton volt az első, aki meglátta bennem az írót. Ő adott hitet a folytatáshoz.
A Szervusz, pajtás, kukorica hajtás volt az első mondóka, amit megosztottál? Milyen érzés volt? Hogy alakult utána az instablog élete?
Büszke vagyok arra, hogy legjobb tudomásom szerint én vagyok az első magyar versesmami az Instagramon, és annak is örülök, hogy regisztrációm óta már nem vagyok egyedül.
Karinthy Mártonon kívül az Instagramon megismert lelkes követőim voltak azok, akik megerősítettek benne, jó úton járok. Visszajelzéseik, folyamatos interakcióik és igényük a következő és a következő versre, mondókra egyre csak növelték motivációmat. Ezáltal érezhettem, van értelme annak, amit művelek.
Igazán hálás vagyok ezért a versesmami közösségnek. Vallom, hogy az összefogás felemel, s esetemben olyan klassz dolgokat szül, mint verseskötetem, az Anyajegy.
Tudod mi volt a lányom, Sári ( 10 éves) első mondata, mikor meglátta könyvet: de érdekes neve van ennek a könyvnek! Számodra mit jelent az Anyajegy, miért ez lett a címe a könyvednek?
Ez a cím esszencia. Személyes és egyben kollektív élményre is utal. Anyajegyeinket nem édesanyáinktól örököljük, azokat magyar nyelven mégis róluk neveztük el, kifejezve azt a láthatatlan köteléket, amely hozzájuk fűz bennünket. Ilyen láthatatlan szövetnek képzelem el én a verseket és a mondókákat is, melyek ezer szállal kapcsolódnak hozzánk és lüktetnek bennünk egy életen át.
A cím másrészt a szülőség gyönyörűségét, a kötődést üzeni számomra. Ha az anyaságomat kellene egy szóval meghatározni, ezt a szót írnám le. Szeretetteljes kis titkom volt sokáig, hogy kislányom, Mira úgy nyugszik meg, ha megsimíthatja a nyakamon található anyajegyemet. Egy érintés, és helyén van a világ… Sokáig azt hittem, ez egyedi dolog, mígnem megosztottam az erről szóló versem. Sok anyuci elmesélte ennek kapcsán, hogy az ő gyermeküknek is szeretetettapasz az anyajegy. Akkor döntöttem el, hogy ez lesz a kötet címe, hiszen oly sokan kapcsolódunk össze benne.
Ott egy pötty a nyakadon:
Anya, én azt elkapom!
Megsimítom, bámulom,
megnyugtat, ha foghatom.
Czeiner-Szücs Anita: Anyajegy
Nehéz ma Magyarországon verses, mondókás könyvet magánkiadásban kiadatni?
Úgy mondanám, hogy ez az út izgalmasan rögös, de kellő elszántsággal és háttértámogatással, egy klassz csapattal végigjárható.
Nekem szerencsém van, mert a közösségi média segítségével olyan csodálatos embereket ismerhettem meg, mint például Orosz Judit grafikus, Orosz Rebeka tipográfus, Losoncz-Kelemen Emese könyvkészítő.
Viszont annyit elárulhatok, hogy a kötet megjelenéséért megszámlálhatatlan átvirrasztott éjjelen vagyok már túl. Néhány napja azonban célba értek a könyvek, és a visszajelzések olvasása közben a bőröm alá kúszik a boldogság.
Visszatérve a bevezetőnkhöz: amikor kapcsolatba kerültünk Anitával egy percig sem volt kérdés, hogy részt szeretnénk venni az ANYAJEGY születésében, azaz a kiadásban. A kérdés csak az volt, hogy melyik verset fogadjuk örökbe: azért volt kérdés, mert nem tudtunk dönteni, mindegyik kellett, mindegyiket szerettük volna örökbe fogadni. De választanunk kellett, és mi végül a HOLDBOLT-ot választottuk:
Update: Újabb kötete jelent meg Anitának
Az étkezés örömét hirdeti Czeiner-Szücs Anita új gyerekvereskötete, a gyereknapon debütáló Finomság. A Gingko Kiadó gondozásában megjelent könyv alkotójának célja, hogy rámutasson a falatok mosolyára és segítse a családokat az egészséges étkezés felé vezető úton.
„A vers – ugyanúgy, mint nagymamánk gőzölgő levese – menedék és gondoskodás, kapcsolódás szeretteinkhez és önmagunkhoz is. A szívünknek kedves költemények sorai, mint az otthon ízei, bennünk lüktetnek egy életen át. Legújabb kötetemben pont ezért tartom fontosnak megmutatni a falatok mosolyát, az evés örömét, hiszen túl könnyű ettől napjainkban messzire kerülni, akár már gyermekkorban. Ám, ha már ilyenkor megérezzük, hogy enni nem csak kell, de kellemes is, akkor mindig lesz hová visszanyúlnunk” – hangsúlyozza a szerző, Czeiner-Szücs Anita.
A győri költő legújabb kötetében 38 gyerekvers és mondóka kapott helyet. A Finomság mókás és lüktető versei rávilágítanak az ételekben rejlő boldogságra és meghozzák az étvágyat. A kötetben szereplő gyümölcsök és zöldségek, főzelékek mellett a vidámság is fontos hozzávaló.
„Bízom benne, hogy a maszatos előkén, a fecsegő kancsón, a görbe banánon, a palacsintaűrhajón vagy az illatos fehérrépán nevetve könnyebben csúsznak majd a falatok a vacsoránál, és talán az egészséges étkezésről, főzésről szóló szavak is hatásosabban gurulhatnak szülők és gyerekeik között” – mondja az alkotó, aki szerint nem szabad alábecsülni az összebújva olvasott versek erejét.
„Néha elfelejtjük, mennyire izgalmas és szeretetteljes dolog elkészíteni az ételt, és azt utána együtt megenni. Ez a könyv nemcsak annak a gyermeknek ad sokat, aki még gondolkodik, érdemes-e megkóstolni a borsót, hanem annak a szülőnek is, aki tengernyi teendője között épp csak gyorsan bekap néhány falatot” – mondta a kötetről Bartus-Preizler Gabriella, a Czeizel Intézet gyermekdietetikusa.
Majoros Nóra író pedig így fogalmazott: „Ez a könyv játék az étellel, játék a szavakkal. Alkotói szívvel, lélekkel, ízléssel kavargatták és kevergették!”
Itt találjátok: Gingko Kiadó
