Skip to content
Perimenopauza, ADHD, quiet luxury, nárcisztikus párkapcsolatok. Az Instagram és a TikTok egészen részletes elképzeléseket alakít ki rólunk. És néha mi is elkezdünk hinni nekik. Mert azt gondoljuk, hogy így könnyebb, tálcán elénk rakva.
Karácsonyi Ajándékkalauz
Nincs ötleted, de a huszadik felesleges porfogót és sablonos bögrét már te is kínosnak érzed? Összeszedtük azokat a valóban jó könyveket, dizájntárgyakat és játékokat, amiknek felnőtt fejjel is van értelme.
Megnézem a válogatást →Nyisd meg az Instagramot, és nézd meg, milyen nőnek gondol téged. A közösségi média algoritmusai a kattintásainkból, kereséseinkből és a megnézett videókból próbálják kitalálni, mi érdekel bennünket, milyen az ízlésünk, sőt azt is, milyen embernek tartjuk magunkat. De vajon mennyire alakítják ezek az ajánlások az önképünket, és mikor kezdjük el sajátunknak érezni azt, amit az algoritmusok elénk tesznek?
Nyisd meg az Instagramot, és nézd meg, milyen nőnek gondol téged.
Ha elmúltál negyven, jó eséllyel kapsz néhány videót a perimenopauzáról, a kortizolszintről, az idegrendszered megnyugtatásáról és arról, hogyan ismerheted fel, ha nárcisztikus emberrel élsz együtt. A ruhatáradnak valószínűleg jót tenne néhány bézs alapdarab, az arcodnak egy új szérum, a reggeleidet pedig ideje lenne tudatosabban megszervezni.
A TikTok más véleményen lehet. Ott a halogatásod ADHD-ra utal, a párkapcsolati vitáid mögött kötődési problémák húzódnak, és biztosan szükséged van egy újabb videóra arról, miért vagy állandóan kimerült.
A Pinteresten kifinomult lakberendezési ízlésed van. A Spotify szerint viszont zeneileg valahol 2004 körül megálltál a fejlődésben.
Egyik alkalmazás sem ismer személyesen, mégis meglepően magabiztosan kínálja azokat a dolgokat, amelyek állítólag hozzád illenek. Egy idő után pedig már az is felmerülhet, hogy valóban ilyen ember vagy-e, vagy csak annyiszor találkoztál ezekkel a témákkal, hogy ismerőssé váltak.
Már futó vagy. Legalábbis az Instagram szerint
Tegyük fel, hogy elhatározod: idén elkezdesz futni.
Megnézel néhány edzéstervet, elmentesz két futócipőt, bekövetsz egy nőt, aki negyvenöt évesen futotta le az első maratonját. Az Instagram hamarosan tele lesz futóversenyekkel, sportos reggeli rutinokkal és olyan emberekkel, akik reggel hatra már letudtak tíz kilométert.
Te még egyetlen alkalommal sem mentél el futni, de a telefonodon már egy egészen sportos életet élsz.
Egy 2026-os, az International Journal of Human–Computer Interaction folyóiratban megjelent tanulmány 23 mélyinterjú alapján vizsgálta, hogyan viszonyulnak az emberek az ajánlórendszerek által sugallt önképükhöz.
A kutatók a floating algorithmic self, vagyis a változó algoritmikus én fogalmával írták le a jelenséget. A résztvevők hol magukra ismertek az ajánlásokban, hol idegennek érezték a róluk kirajzolódó képet. Az ajánlásokban megjelent az a személy is, akivé válni szerettek volna.
A 23 interjúból nem lehet általános következtetéseket levonni minden internetezőre. De könnyű felismerni a helyzetet: elhatározunk valamit, és néhány kattintás után már olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik évek óta csinálják.
Az Instagramon közben egyre több futóverseny jelenik meg, a futócipőkről már egész jó véleményünk van, és azt is tudjuk, melyik okosóra lenne ideális.
Már csak futni kellene elindulni.
Elég néhány bézs blézer, és máris quiet luxury nő vagy
A divat különösen hálás terep az algoritmusok számára. Az elmúlt években egymást érték az interneten a különféle esztétikák: clean girl, quiet luxury, old money, coastal grandmother.
Mindegyikhez jár egy kisebb bevásárlólista. Ruhák, cipők, frizurák, lakberendezési tárgyak, kávézási szokások, sőt néha még az is, milyen könyvet illik olvasni hozzájuk.
A quiet luxury világában például minden visszafogott, drágának látszó és lehetőleg bézs. A képeken szereplő nők olyan elegánsak, hogy az embernek kedve támad kidobni az összes mintás ruháját, és beszerezni egy kasmírpulóvert.
Aztán megnézi az árát.
Egy 2025-ben, a Psychology & Marketing folyóiratban megjelent kutatás három vizsgálatban elemezte, hogyan hatnak a fogyasztói döntésekre az algoritmusok által adott identitáscímkék.
Az eredmények szerint az algoritmikus besorolás erősebben növelte a címkéhez illő termékek iránti preferenciát, mint egy hasonló, embertől származó besorolás.
A quiet luxury például jóval többet ígér néhány semleges színű ruhánál. Azt az érzést is megvehetjük vele, hogy kifinomult az ízlésünk, és annyira biztosak vagyunk a társadalmi helyzetünkben, hogy ezt már márkajelzésekkel sem kell bizonygatnunk.
Ehhez képest lehet, hogy csak egy bézs kardigánt kerestünk.
A közösségi médiában látott életstílusok a vásárlási szokásainkra is hatással lehetnek. Korábban egy magyar kutatás kapcsán már írtunk arról, miért vásárolunk érzelmi alapon, és milyen szerepe lehet ebben az önértékelésünknek.
A Spotify szerint még mindig 2004-ben élünk
Bár én inkább a 80-as, 90-es években, mert a new wave , acid elég erősen képviselve van a playlisteken.
Aki a kilencvenes években volt kamasz, valószínűleg emlékszik arra, milyen volt zenét felfedezni. Egy barátunk átmásolt egy kazettát, kölcsönadott egy CD-t, vagy meghallottunk valamit a rádióban. Egy új albumhoz néha a borító alapján kaptunk kedvet.
Ma a Spotify néhány másodperc alatt összeállít egy személyre szabott lejátszási listát. Ez kényelmes, és valóban remek zenéket lehet így találni.
A kényelmetlen ebben inkább az, amikor az ajánlások annyira pontosan követik a korábbi ízlésünket, hogy egy idő után már alig ér bennünket meglepetés.
Egy 2025-ös kutatás azt vizsgálta, hogyan próbálják a zenehallgatók tudatosan befolyásolni a streamingplatformok ajánlásait. Bizonyos dalokat átugranak, másokat szándékosan keresnek, és figyelnek arra, milyen jelzéseket adnak a rendszernek.
Régen egy lemezbolti eladónak elmondhattuk, milyen zenét szeretünk, ő pedig ajánlott valamit. A Spotify ennél sokkal részletesebb képet alkot a hallgatási szokásainkról, és folyamatosan módosítja a kínálatot.
Azért a lemezboltban dolgozó a kezedbe nyom olyan lemezt is, amire lehet magadtól soha nem gondáltál volna.
Amikor a TikTok diagnózist is ajánl
Megnézünk egy videót a halogatásról, mert éppen három napja nem tudunk befejezni egy feladatot. A következő már az ADHD jeleit sorolja. A harmadik arról beszél, hogyan élnek a későn diagnosztizált nők. A negyedikben valaki elmagyarázza, miért volt egész életünkben nehéz megfelelni az elvárásoknak.
Néhány videó után úgy érezhetjük, hogy végre találtunk magyarázatot valamire, amit évek óta tapasztalunk.
És persze ez akár valódi felismerés kezdete is lehet. Egy pontos, hiteles videó segíthet abban, hogy valaki komolyan vegye a nehézségeit, és szakemberhez forduljon.
Egy 2025-ben, a JMIR Infodemiology folyóiratban megjelent kutatás 125 népszerű, ADHD-val kapcsolatos TikTok-videót vizsgált. A kutatók 50,4 százalékukat félrevezetőnek, 19,2 százalékukat hasznosnak minősítették, a többi személyes tapasztalatokat mutatott be. A vizsgálat a kiválasztott népszerű videókról szólt, így az arányok nem vonatkoztathatók a TikTok teljes ADHD-tartalmára.
Az ADHD, a nárcizmus, az elkerülő kötődés vagy a trauma ma már a közösségi média mindennapi szókincséhez tartozik. Olyan viselkedésekre is ráhúzhatjuk ezeket a fogalmakat, amelyek mögött egészen más okok állnak.
Ha valaki rendszeresen elkésik, attól még nem biztos, hogy ADHD-s. Ha a párunk egy vita után egyedül szeretne lenni, abból sem lehet megállapítani a kötődési mintázatát.
Az algoritmus pedig nem tudja, miért néztünk meg egy videót. Lehet, hogy magunkra ismertünk, de az is lehet, hogy a barátnőnknek akartuk elküldeni, vagy egyszerűen csak kíváncsiak voltunk.
A rendszer számára mindegyik érdeklődésnek tűnhet.
A női magazinok is megmondták, milyen nő legyél
A kilencvenes évek női magazinjai sem bíztak túl sok mindent az olvasókra. Megmondták, mit vegyünk fel, hogyan tartsuk meg a férfit, és mit együnk, ha péntekre lapos hasat szeretnénk. Egy lapszámban gond nélkül megfért az önelfogadásról szóló interjú a tíznapos fogyókúrával. Ha pedig valaki még ezek után sem volt elégedett magával, a következő hónapban kapott újabb tanácsokat.
Ezt egy női magazinban leírni persze kissé önveszélyes vállalkozás, de kár lenne úgy tenni, mintha az Instagram találta volna fel a nőkkel szembeni elvárásokat.
A régi magazinoknak legalább volt egy korlátjuk: mindenki ugyanazt a számot olvasta. Ha 1998-ban háromszor visszalapoztál egy divatfotóhoz, a következő havi lapszám még nem készült el külön neked, további negyven hasonló összeállítással.
Ma elég néhány másodperccel tovább nézni egy videót, és az Instagram máris úgy gondolhatja, hogy megtalálta az új érdeklődési körödet. Ha pedig holnap valami egészen másra kattintasz, ahhoz is gyorsan alkalmazkodik.
Az algoritmusnak is lehet rossz napja
Ha egyszer utánanéztél egy babakocsinak a barátnőd kedvéért, könnyen lehet, hogy még hetekig babatermékekkel találkozol. Ha megnéztél egy videót a nárcisztikus személyiségzavarról, a rendszer nem tudhatja, hogy a saját párkapcsolatod miatt érdeklődtél, egy ismerősöd jutott eszedbe, vagy egyszerűen kíváncsi voltál a témára.
Az algoritmus a viselkedésünkből próbál következtetni arra, mi érdekel bennünket. A kattintásainkat látja, a mögöttük lévő szándékot legfeljebb találgatja.
Még a képernyőktől való elfordulásból is internetes trend lett, ahogy azt a digitális detox új státuszszimbólumairól szóló cikkünkben
Persze mi is félreértjük időnként saját magunkat. Megveszünk egy könyvet, mert biztosak vagyunk benne, hogy érdekelni fog, aztán három év múlva is olvasatlanul áll a polcon. Elhatározzuk, hogy futni kezdünk, és már a megfelelő cipőt is kiválasztottuk, amikor rájövünk, hogy valójában utálunk futni.
Az Instagram eközben tovább ajánlja a futócipőket. Végül is minden jel arra utalt, hogy futók vagyunk.
Legalább egyikünk bízott az ötletben és kitart mellette.
