Kategória: Anya vagyok

Neked is van „mintha” barátod?

Fedezd fel a barátság és az önbecsapás bonyolult dinamikáját a „Neked is van „mintha” barátod?” cikkünkben. Akár az élet rohanó követelményei miatti lassú eltávolodásról, akár a teljesíthetetlen elvárások hirtelen felismeréséről van szó, feltárjuk a kíméletlen igazságokat és önreflexiókat arról, hogy mit is jelent valójában a felnőttkori barátság. Tarts velünk ezen az önismereti utazáson.

Hazudsz magadnak, hogy ő a barátod? Vagy ő hazudik magának, hogy a barátod?

Tudom, ez így erős elsőre. De mégis, akkor mi történik?

Adott egy nő vagy egy férfi, akit ismersz már egy ideje. Vagy legalábbis azt hiszed. Minden esetre évek, akár évtizedek óta megvan köztetek a kapocs, amiről meg vagy győződve, hogy szoros, baráti kötelék.

„A” eset:

Fiatalon kezdődik a barátság, amikor még egyszerűbb a helyzet: együtt vagytok a suliban, elmentek együtt bulizni, egymásra írtok, sokat beszéltek. Tudtok egymásról alapból.

Aztán elkezdtek dolgozni, általában máshol. Más emberek kerülnek mindkettőtök életébe, új benyomások, hatások érnek és egyre kevesebb a szabadidőtök. Majd házasság, gyerekek, családalapítás. Még több lesz a teendő és teljesen átalakulnak a prioritások, még kevesebb szabadidőtök marad. Az idő előrehaladtával magatokra is, nemhogy egymásra.

Egyre több erőfeszítésbe kerül, hogy tartsátok a kapcsolatot. Idő sincs, fáradtak is vagytok. De az igényed még mindig megvan, hogy tudj a másikról. Felhívod. Nem ér rá, majd visszahív később. Nem hív, megint megcsörgeted, mert izgulsz, hátha baja van?

Beszéltek nagy rohanva 3 percet, hogy majd találkoztok egy kávéra. Valamikor. Majd írj rám!

Ráírsz, de nem válaszol, vagy csak napok után, mert sok a dolga. Felajánlasz neki 3 időpontot, egyik sem jó, hisz nagyon elfoglalt. Majd jelentkezik, ha jó lesz. De nem jelentkezik. Később egy-egy halvány reménysugár által vezérelve még párszor megpróbálod elérni. Ha meg is beszéltek találkozót, folyton lemondja előtte. Nem jön össze. Nemhogy a kávézás, de beszélni sem tudtok, mert folyton mennie kell dolgozni, a gyerekért, a valahova.

Értetlenül állsz az egész előtt, s azon gondolkozol, velem van a baj? Mi rosszat tettem, megbántottam valamivel? Értem, hogy elfoglalt, de én is. Én fel tudom hívni, rá tudok írni. Ő miért nem? Már nem érdekli, mi van velem? Szép lassan elfáradsz a sok próbálkozásban, elhalványul az egész és maradsz a barát nélkül, egyedül a kérdéseiddel és csalódottságoddal.

„B” eset:

Felnőttkori a barátság, egy adott közegben, egy adott érdeklődési kör mentén jön létre. A múltját nem élted meg vele, csak az ő elmondásából ismered a sztoriját. De mivel szimpatikus, sok a közös témátok, van valami vonzás köztetek, úgy érzed, ismered őt.

Aztán jön egy-két helyzet, amiről nem ugyanazt gondoljátok. Esetleg neked teljesen más a nézőpontod, gondolod, nyugodtan kifejtheted neki, hiszen a barátod, elfogad téged, a gondolataid, az érzéseid. Úgy csinál, mintha ez tényleg így lenne, talán még mosolyog is hozzá. Aztán a 3. esetnél, amikor nem azt mondod, amit ő hallani akar, vagy nem azt teszed, amit ő szeretne, elvárna, akkor elkezd eltávolodni.

Vagy éppen Te kérsz tőle valamit, hiszen azt hiszed, a barátod és számíthatsz rá. Megígéri, persze, segít! Ám a segítség nem érkezik meg. Félve rákérdezel, hogy mi történt, jaj persze, hogy segítek, csak múltkor ez meg az volt. Talán még harmadjára is hozzáfordulsz, hisz a barátod és tudod, hogy tudna segíteni neked, pláne, hogy Te már sokszor ott álltál mellette. De nem. Egyedül hagy a gondoddal. Aztán valahogy kimagyarázza utólag.

S a legszebb, hogy Te érzed, hogy valami nem stimmel, nem őszinte, nem mond el valamit. De ő mindig úgy tesz, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Nem mondja, amit valójában gondol vagy érez, nem vitatja meg veled szemtől szembe a kételyeit, nem kérdez, nem mond neked semmit, nem konfrontálódik. Hanem szépen lassan vagy egy hirtelen Delete funkcióval eltűnik az életedből. S Te csak utólag tudod összerakni a mozaikdarabokat, hogy vajon mi is történt…

Az első kérdés, amit tisztáznod érdemes, Neked mit jelent egy barátság?

Mit csinál és mit nem csinál egy barát? Meddig vagy Te hajlandó elmenni egy barátságban? Hol húzod meg a saját határaid? Mi az, amit Te megteszel érte és hol, hogyan fogod észrevenni, hogy a mérleg nyelve elbillent?

Egyáltalán melyik az a pont, ahol tényleg érzed is, hogy fontos vagy a másiknak, elfogad, meghallgat, megért? Vagy csak szeretnéd azt hinni, hogy ezt teszi, mert mondjuk erre van/lenne szükséged? Lehet, hogy a fejedben él csak a barátság?

Sokszor magunkból indulunk ki, és azt hisszük, a másiknak is ugyanazt jelenti a barátság, mint nekünk.

Ám ez nem így van. Erről érdemes sokat beszélgetni. S olyan is van, hogy egy ideig minden klappol, de változunk, ő is, mi is. És ilyenkor újra kell értékelni, akár a változásokhoz igazítani a kereteket. Ha igazi barátság, akkor lehet beszélni, változtatni, rugalmasnak, türelmesnek, megértőnek lenni, kicsit elengedni és visszatalálni. Csak bántani és sérülni nem ér.

A szerző

Gyulai Krisztina – stresszmentor és selfness coach

Ha a tudatosítást szeretnéd elsajátítani vagy a stresszkezelési eszköztárad bővíteni és egy általános átfogó képet kapni a stresszkezelésről, elegendő lehet számodra egy tréning. Ha mélyebbre mennél, személyre szabott megoldást keresel és szeretnéd, hogy valaki elkísérjen, amíg be nem építed a tanult technikáid a mindennapjaidba, szeretettel várlak egy mentoring folyamatban! Amennyiben a stressz komoly szorongást, depressziót vagy pániktüneteket okoz, mindenképp keress fel egy pszichoterapeutát!

Miért éppen selfness? Mert az minden, ami Te vagy, amikor testbe-lélekben-mentálisan jól vagy, tudatos vagy, jelen vagy.

Miért éppen stressz? Mert mindenkit érint, de csak kevesen tudják jól kezelni, pedig alap a jólléthez és egészséghez.

Miért éppen coach és mentor? Mert így tudok ott lenni Veled és megmutatni, hogy tudsz segíteni magadon. A kulcs Te vagy.

Itt tudhatsz meg többet rólam és a munkamódszeremről: https://egeszsegesharmonia.hu/

Cikkeim a Minimagon