Mindent leírunk, semmit nem olvasunk vissza. Egy zsebfüzet nem old meg mindent, de van egy előnye: kinyitva nem értesít semmiről.
Karácsonyi Ajándékkalauz
Nincs ötleted, de a huszadik felesleges porfogót és sablonos bögrét már te is kínosnak érzed? Összeszedtük azokat a valóban jó könyveket, dizájntárgyakat és játékokat, amiknek felnőtt fejjel is van értelme.
Megnézem a válogatást →A telefonomban több száz jegyzet van. Bevásárlólisták, cikkötletek, könyvcímek, félbehagyott gondolatok, és néhány mondat, amelyről fogalmam sincs, miért kellett leírnom vagy egyáltalán: minek írtam le. A legtöbbhöz hozzá sem nyúlok miután leírtam. Nem emlékszem, mikor és milyen néven mentettem el őket, így keresni sincs kedvem.
Közben jegyzetelni még soha nem volt ilyen egyszerű. Diktálhatok, fényképezhetek, a jegyzeteim szinkronizálódnak, kereshetők, és a telefoncserét is átvészelik. Az eredmény mégis az, hogy egyre kevésbé tudom, mit írtam le.
És ennek maga a telefon az oka, vagyis a „természete”.
Az agyunk a készüléket a közösségi médiával, a videókkal és az üzenetekkel köti össze, ezért akkor is odahúz, amikor csak egy gondolatot akartunk felírni. A füzethez nincs ilyen kötődés.
Ha megnyitod egy adott jegyzetnél máris arra fókuszálsz.
Nick Cave és a fekete Bic golyóstoll
Nick Cave a dalszövegeit simán megírhatná egyetlen számítógépes dokumentumban. Ehelyett hónapokon át fekete Bic golyóstollal gyűjti az ötleteit a noteszeiben. Amikor a szövegek kezdenek összeállni, számítógépen dolgozik tovább rajtuk. A füzeteiben kézzel beragasztott jegyzetek és írógéppel gépelt betétek vannak.
A 2020-ban megjelent Stranger Than Kindness a koppenhágai Királyi Könyvtár azonos című kiállításának anyagából készült, és ezekből az archívumokból is mutat részleteket: kéziratokat, rajzokat, áthúzott sorokat. Látszik rajtuk, ami a kész dalokból kimarad: a bizonytalankodás, az ismétlés, a zsákutcák. És az is, hogy a füzetben egymás mellett maradhat két ötlet, amelynek semmi köze egymáshoz. Az egyik hónapokkal később egy dalban köt ki. Az én telefonomban az ötletek legfeljebb egymás alá csúsznak.
Móricz mindent felírt
Móricz Zsigmondnak a jegyzetfüzet munkaeszköz volt. Beleírta, amit látott és hallott: beszélgetéseket, utazás közben elkapott történeteket, egy-egy jellegzetes mondatot. Egy részük később a műveiben tért vissza.
Egy írónál ez a szakma. A többiek viszont ugyanúgy hallanak jó történeteket, találkoznak furcsa emberekkel, olvasnak mondatokat, amelyeket meg akarnának tartani.
Mindannyian hallunk érdekes történeteket, találkozunk különös emberekkel, olvasunk mondatokat, amelyeket szeretnénk megőrizni. Aztán néhány nap múlva már csak arra emlékszünk, hogy valami nagyon jó volt abban a beszélgetésben vagy könyvben. A részletek addigra eltűntek.
Régen külön füzetük volt az érdekes dolgoknak
A személyes jegyzetfüzetek használata egyáltalán nem új szokás. A commonplace book hagyománya évszázadokra nyúlik vissza.
A reneszánsz és a kora újkor művelt olvasói gyakran vezettek olyan gyűjteményeket, amelyekbe könyvekből kiírt részleteket, idézeteket, megfigyeléseket, gondolatokat és különféle ismereteket rendeztek.
Ezek a füzetek a mai értelemben vett naplótól különböztek. A tulajdonosuknak nem feltétlenül az volt a célja, hogy napról napra dokumentálja az életét. Inkább összegyűjtötte mindazt, amit érdekesnek vagy később hasznosnak talált.
John Locke angol filozófus még külön rendszert is kidolgozott az ilyen jegyzetek visszakeresésére. A 17. század végén megjelent útmutatójában azt javasolta, hogy a bejegyzéseket tárgymutató segítségével rendszerezzék.
Tulajdonképpen egy kereshető személyes tudástárat próbált létrehozni, jóval a számítógépek megjelenése előtt.
Ma erre természetesen rengeteg alkalmazás létezik. A digitális jegyzetek között kereshetünk, címkézhetjük őket, mappákba rendezhetjük az információkat.
A kérdés inkább az, hogy valóban vissza is térünk-e hozzájuk.
Mit tud a papír, amit a telefon nem?
A kézírás hívei szívesen hivatkoznak egy 2014-es amerikai kísérletre, amely szerint a kézzel jegyzetelő hallgatók jobban értették az előadást: lassabban írtak, ezért válogatniuk kellett, és a saját szavaikkal fogalmaztak. A kísérletet azóta megismételték. A 2021-es, előre regisztrált megismétlés nem igazolta, hogy a kézírás javítaná a azonnali tanulást. Az ilyen kutatások ráadásul előadásokról szólnak, nem arról, hogy valaki vacsora közben felír egy könyvcímet.
A papír mellett tehát nem a tudomány szól. Egy hétköznapibb dolog: nem jelenik meg rajta üzenet. Egy telefonos jegyzet megnyitása közben eszembe jut, hogy meg kellene nézni valamit. Aztán még valamit. Tíz perc múlva egy videót nézek, és már arra sem emlékszem, mit akartam felírni. Egy noteszben legfeljebb a korábbi bevásárlólistám tereli el a figyelmemet.
Mit írjunk a jegyzetfüzetbe?
Nincs kötelező formátum. Kerülhet bele könyvből kiírt mondat, filmcím, amit valaki ajánlott, beszélgetésfoszlány, egy kérdés, amelyen még gondolkodni akarunk, vagy olyan apróság, amelyet pár óra múlva úgyis elfelejtenénk. Nem kell dátumozni, és nem kell minden nap írni bele.
Kerülhetnek bele könyvekből kiírt mondatok, filmcímek, amelyekre valaki felhívta a figyelmünket, érdekes beszélgetésfoszlányok, ötletek, kérdések, amelyeken még szeretnénk gondolkodni.
Vagy olyan apróságok, amelyekről tudjuk, hogy néhány óra múlva elfelejtjük őket.
Utólag gyakran más tűnik fontosnak, mint amikor leírtuk. A három évvel ezelőtti könyvcímről kiderül, hogy azóta sem olvastuk el, az akkori nagy problémánkról pedig az, hogy miért volt az. A füzet átlapozásakor olyan bejegyzésekbe is belefutunk, amelyeket célzottan sosem kerestünk volna meg. A telefonban csak azt találjuk meg, amire rákeresünk.
Milyen füzetet vigyünk magunkkal?
Kicsit, ami zsebbe vagy kistáskába is belefér. A legfontosabb, hogy nálunk legyen: az otthon hagyott füzet a váratlan gondolatnál semmit sem ér. William egyetlen gyakorlati tanácsa a kötés ellenőrzése. Az egydolláros noteszei egy hét alatt szétestek, azóta a gerincbe fűzött lapokkal készülő füzetet használ. Egy néhány száz forintos notesz is jó, ha összeáll. Nick Cave fekete Bic-je pedig azt mutatja, hogy az írószeren sem múlik semmi.
Néhány jegyzetfüzet és írószer, amelyet érdemes megnézni:
És ha végül soha nem lesz belőle semmi?
Az önfejlesztő tartalmak azt ígérik, hogy a megfelelő szokásokkal rendezettebbek leszünk. A jegyzetelésből is könnyű projektet csinálni: tökéletes füzet, kidolgozott rendszer, napi kötelező oldal. Három hét múlva a füzet ott hever, ahol a korábbi, szintén nagy reményekkel elkezdett naplónk.
A noteszből nem kell szokást csinálni. Lehet, hogy csak két oldalt írunk tele, és hónapokig elő sem vesszük. Évek múlva egy régi bejegyzésen akad meg a szemünk, olyan gondolaton, amelyről már mindent elfelejtettünk. Akkor legalább megtudjuk, mi volt az a nagyon fontos gondolat, amelyet egy keddi délutánon feltétlenül le akartunk írni.









