Skip to content
A telefonomban több száz jegyzet van. Bevásárlólisták, cikkötletek, könyvcímek, félbehagyott gondolatok és néhány olyan mondat, amelyről már fogalmam sincs, miért tartottam fontosnak leírni. A legtöbbjükhöz soha többé nem nyúlok, még akkor sem, ha tudom, hogy ott van, mert nem emlékszem, hogy mikor, milyen néven mentettem el.
Pedig a jegyzetelés technikailag még soha nem volt ilyen egyszerű. Bármikor elővehetjük a telefonunkat, diktálhatunk, fényképezhetünk, listákat készíthetünk. A feljegyzéseink automatikusan szinkronizálódnak, kereshetők, és jó esetben akkor sem vesznek el, ha lecseréljük a készüléket.
Ehhez képest Nick Cave évtizedek óta füzetekbe írja az ötleteit, Móricz Zsigmond pedig egész életében jegyzetelt. A kézzel írt feljegyzéseikből ma könyvek, kiállítások és kutatások születnek.
Persze nem minden bevásárlólistából lesz irodalomtörténeti dokumentum. De van valami érdekes abban, hogy miközben soha nem volt ilyen egyszerű bármit feljegyezni, egyre kevésbé emlékszünk arra, mit is írtunk le.
Nick Cave és a fekete Bic golyóstoll
Nick Cave munkamódszere különösen érdekes annak fényében, hogy a dalszövegeit akár egyetlen számítógépes dokumentumban is írhatná.
Ehelyett saját noteszeiben hónapokon át gyűjti az ötleteit, fekete Bic golyóstollal. Amikor a dalszövegek formát öltenek, számítógépen dolgozik tovább rajtuk, a végleges szövegeket pedig írógéppel gépeli le, majd visszaragasztja a füzetébe.
A Stranger Than Kindness című, 2020-ban megjelent könyvben a rajongók ezekbe a személyes archívumokba is bepillanthatnak. Kéziratok, rajzok, áthúzott sorok, egymásra írt gondolatok és apró feljegyzések mutatják meg, mi történik egy dal megszületése előtt.
A füzetekben az is látható, ami a kész művekből eltűnik: a bizonytalanság, az ismétlés, a félresikerült próbálkozások és az újrakezdések.
Cave esetében a papír a munkafolyamat része. A noteszben egymás mellett maradhatnak olyan ötletek is, amelyek között első pillantásra semmi kapcsolat nincs. Aztán valamelyik hónapokkal később egy dalban köt ki.
Aki látott már saját, évekkel korábbi jegyzetet, tudja, milyen furcsa érzés újra találkozni egy olyan gondolattal, amelyre egyáltalán nem emlékszik. Cave szerencsére valamivel következetesebben használja ezt az anyagot, mint mi a telefonunk Jegyzetek alkalmazását.
Móricz Zsigmond mindent feljegyzett
Móricz Zsigmond számára a jegyzetelés szintén a mindennapi munka része volt.
Füzetekbe rögzítette a megfigyeléseit, beszélgetéseit, az utazásai során hallott történeteket és a később felhasználható részleteket. Az emberek beszédmódja, egy-egy jellegzetes mondat vagy helyzet ugyanúgy érdekelte, mint a nagyobb társadalmi kérdések.
A jegyzetfüzetekben olyan anyag gyűlt össze, amelynek egy része később az irodalmi műveiben is visszaköszönt.
Ez persze egy író esetében a szakma része. Móricz tudatosan figyelte a környezetét, és pontosan tudta, hogy egy váratlanul hallott mondatból később akár egész jelenet születhet.
De a módszernek van egy hétköznapibb oldala is.
Mindannyian hallunk érdekes történeteket, találkozunk különös emberekkel, olvasunk mondatokat, amelyeket szeretnénk megőrizni. Aztán néhány nap múlva már csak arra emlékszünk, hogy valami nagyon jó volt abban a beszélgetésben vagy könyvben. A részletek addigra eltűntek.
Régen külön füzetük volt az érdekes dolgoknak
A személyes jegyzetfüzetek használata egyáltalán nem új szokás. A commonplace book hagyománya évszázadokra nyúlik vissza.
A reneszánsz és a kora újkor művelt olvasói gyakran vezettek olyan gyűjteményeket, amelyekbe könyvekből kiírt részleteket, idézeteket, megfigyeléseket, gondolatokat és különféle ismereteket rendeztek.
Ezek a füzetek a mai értelemben vett naplótól különböztek. A tulajdonosuknak nem feltétlenül az volt a célja, hogy napról napra dokumentálja az életét. Inkább összegyűjtötte mindazt, amit érdekesnek vagy később hasznosnak talált.
John Locke angol filozófus még külön rendszert is kidolgozott az ilyen jegyzetek visszakeresésére. A 17. század végén megjelent útmutatójában azt javasolta, hogy a bejegyzéseket tárgymutató segítségével rendszerezzék.
Tulajdonképpen egy kereshető személyes tudástárat próbált létrehozni, jóval a számítógépek megjelenése előtt.
Ma erre természetesen rengeteg alkalmazás létezik. A digitális jegyzetek között kereshetünk, címkézhetjük őket, mappákba rendezhetjük az információkat.
A kérdés inkább az, hogy valóban vissza is térünk-e hozzájuk.
A kézzel jegyzetelés előnyei: miért más papírra írni?
A kézírásról szóló kutatások egy része arra utal, hogy a kézzel történő jegyzetelés bizonyos tanulási helyzetekben segítheti az információk feldolgozását.
Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy kézzel általában lassabban írunk, ezért válogatnunk kell az információk között. Nem tudunk mindent szó szerint rögzíteni, így gyakrabban fogalmazzuk meg a hallottakat a saját szavainkkal.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kézzel írt jegyzet értékesebb, vagy hogy a digitális jegyzetelés rosszabb lenne. Sok múlik azon, mit írunk, hogyan dolgozzuk fel az információt, és később visszatérünk-e hozzá.
A papírnak inkább van egy egészen hétköznapi előnye: amikor előveszünk egy füzetet, nem jelenik meg rajta üzenet, e-mail vagy értesítés.
Egy telefonos jegyzet megnyitása közben viszont könnyen eszünkbe juthat, hogy meg kellene nézni valamit. Aztán még valamit. Tíz perccel később már egy videót nézünk, és arra sem emlékszünk, mit akartunk eredetileg felírni. Egy noteszben legfeljebb a korábbi bevásárlólistánk tereli el a figyelmünket.
Mit írjunk a jegyzetfüzetbe?
A commonplace book mai változatának nincs kötelező formátuma. Nem kell dátumozni, színes tollakkal díszíteni, és főleg nem szükséges minden nap írni bele.
Kerülhetnek bele könyvekből kiírt mondatok, filmcímek, amelyekre valaki felhívta a figyelmünket, érdekes beszélgetésfoszlányok, ötletek, kérdések, amelyeken még szeretnénk gondolkodni.
Vagy olyan apróságok, amelyekről tudjuk, hogy néhány óra múlva elfelejtjük őket.
Nem kell mindennek különösen fontosnak lennie. A régi jegyzetek egyik érdekessége éppen az, hogy utólag egészen más dolgokat találunk bennük figyelemre méltónak, mint amikor leírtuk őket.
Egy három évvel ezelőtti könyvcímről például kiderülhet, hogy azóta sem olvastuk el. Egy akkori problémánk pedig ma már annyira jelentéktelennek tűnhet, hogy alig értjük, miért foglalkoztatott minket.
A füzetek ebben is különböznek a telefonos jegyzetektől. Ha időnként átlapozzuk őket, olyan bejegyzések is újra elénk kerülnek, amelyeket eszünkbe sem jutna célzottan megkeresni.
Milyen füzetet érdemes magunkkal hordani?
Ha valaki szeretné kipróbálni a rendszeres jegyzetelést, egy kisebb, könnyen hordozható füzet praktikusabb lehet, mint egy nagy, nehéz notesz.
A legfontosabb, hogy kéznél legyen. Egy olyan füzet, amelyet mindig otthon hagyunk, viszonylag kevés segítséget jelent egy váratlanul eszünkbe jutó gondolatnál.
Néhány jegyzetfüzet és írószer, amelyet érdemes megnézni:
A jó füzet persze nem feltétlenül drága. Egy egyszerű, néhány száz forintos notesz is pontosan ugyanarra alkalmas. Nick Cave fekete Bic golyóstolla pedig elég meggyőző érv amellett, hogy az írószeren sem múlik minden.
És ha végül soha nem lesz belőle semmi?
Az önfejlesztésről szóló tartalmak egyik visszatérő ígérete, hogy a megfelelő szokásokkal rendezettebbek, kreatívabbak és hatékonyabbak lehetünk.
A jegyzetelésből is könnyű ilyen projektet csinálni. Kiválasztani a tökéletes füzetet, kidolgozni a rendszert, elhatározni, hogy mostantól minden nap írunk bele.
Aztán három hét múlva a füzet ugyanott hever, ahol a korábbi, szintén nagy reményekkel elkezdett naplónk.
Pedig egy notesznek nem kell új szokássá, rendszeres feladattá vagy személyes fejlődési programmá válnia.
Lehet, hogy csak néhány oldalt írunk tele. Lehet, hogy hónapokig nem vesszük elő, aztán egyszer megint szükségünk lesz rá.
És az is lehet, hogy évek múlva egy régi jegyzetünkön akad meg a szemünk, és eszünkbe jut valami, amit már teljesen elfelejtettünk.
De legalább megtudjuk, mi volt az a nagyon fontos gondolat, amelyet egy keddi délutánon feltétlenül le akartunk írni.
