Három filozófus, aki kirángat a „rutinból”, és rávilágít: a szabadságod nem luxus, hanem alapjog.
Tudjuk, tudjuk. A „filozófia” szótól beindul a szunyókálás, és rögtön poros egyetemi előadókat látunk magunk előtt. Pedig van egy szűk, de ütős csapat, aki úgy forgatta fel a gondolkodást, mint más a nappalit a tavaszi nagytakarításkor.
Három női gondolkodó különösen aktuális ma, 2025-ben. Miért? Mert nem a kényelmes, „minden rendben van” mantrát adják, hanem kíméletlenül rákérdeznek: Mi alapján élsz? A saját elveid szerint, vagy csak a megszokásból?
Egy picit felejtsd most el az aromaterápiát és a méregdrága önfejlesztő kurzusokat: elég, ha hagyod, hogy néhány bátor gondolat hasson rád.
Martha Nussbaum: A GDP nem te vagy! (Vagyis az életminőség nem mérhető számokkal)
Tegyük fel, valaki megkérdezi, sikeres vagy-e. Mivel felelnél? Több követő, több bevétel, több projekt? Martha Nussbaum épp ezeknek a pusztán anyagi vagy teljesítményalapú mérőszámoknak mond be.
Szerinte az emberi fejlődés ott kezdődik, ahol valódi képességek és mozgástér jelennek meg. Nem az számít, mennyi cuccod van, hanem hogy mit vagy képes csinálni és elérni. Ezt hívja „képességközpontú megközelítésnek” (capabilities approach), amit ma már az ENSZ-től a gazdasági vitákig mindenhol komolyan vesznek.
Miért kellemetlenül aktuális ez?
Mert nőként, szülőként, vállalkozóként szinte állandóan a külső teljesítmény kényszerével szembesülsz. Mennyi eladás, mennyi like, mennyi kipipált feladat. Ehelyett Nussbaum az emberi képességek valós kiteljesedéséről beszél:
A lényegi kérdés nem az, milyen erőforrásokkal rendelkeznek az emberek, hanem az, hogy valójában mit tehetnek és mivé válhatnak.
Ez a kérdés hirtelen nagyon valósághűvé válik, amikor épp a határidők taposómalmában vagy.
Judith Butler: A „jó kislány” szerep nem veled született
Judith Butler az a filozófus, akit sokan félreértenek, de akinek a munkássága feltárja a társadalmi szerepek természetét. Nem azt mondta, hogy minden felcserélhető, hanem azt, hogy a társadalmi szerepeink nagy része tanult viselkedés.
Egy szerep, amit játszunk. Egy ruha, amit magunkra öltünk.
Butler kíméletlenül megmutatta: a „jó anya”, „határozott karrierista”, „férfi, aki nem panaszkodik” típusú szerepek nincsenek ránk írva születésünkkor. Ránk íródtak a társadalmi elvárások hatására.
A nemi identitás kifejezései mögött nincs nemi identitás... az identitás performatív módon alakul ki azokból a „kifejezésekből”, amelyek állítólag annak eredményei.
A mondat lényege az, hogy amit nemi identitásként vagy szerepként élünk meg, az nem egy velünk született adottság, hanem a folyamatosan ismételt viselkedések, gesztusok és szavak alakítják ki. Ez a felismerés rávilágít: ha a szerep nem fix, akkor alakítható.
Ha valaha érezted azt, hogy mások elvárásainak próbálsz megfelelni – miközben közben te se tudod, biztosan ezt akarod-e –, akkor Butler elmélete pontosan erről szól.
Gabrielle Suchon: A 17. századi lázadó, aki szerint a szabadság nem kérdés
Gabrielle Suchon volt az egyik első, aki azt írta, hogy a nők önálló, döntésképes lények. Mindezt a 17. században, amikor ez még konkrétan botrány volt.
Amiket állított:
A nőknek joguk van tanulni.
A nők dönthetnek saját életükről.
A nők létezhetnek házasság, férj vagy „felügyelet” nélkül is.
Ma ez magától értetődőnek tűnik – de ha belegondolsz, a társadalmi reflexek egy része még mindig hordozza a „jó kislány” attitűdöt.
Miért hat rád 2025-ben?
Mert sokszor még ma is érezzük (kimondva vagy kimondatlanul), hogy a női szabadság addig tart, amíg valakinek nem kényelmetlen.
Suchon pedig egyszerűen azt üzeni: ne kérj engedélyt.
Az asszonyoknak joguk van az önálló létezéshez.
Ez az egyszerű mondat a 17. században azzal volt egyenlő, hogy a nőknek joguk van önmagukért létezni, nem pedig mint egy férfi (apa, férj, felügyelő) kiegészítője vagy tulajdona. A döntéseid a te döntéseid.
Miért van szükséged néha egy kis filozófiára?
Mert a mindennapi működésünk nagy része nem tudatos döntés, hanem a rutin kényelmes, de gátló kényszere.
De az irány, amerre tartunk – abban nagyon is van filozófia. Ez a három női gondolkodó nem hagy békén, mert pont a legfontosabb dolgokat veszik elő:
Martha Nussbaum emlékeztet rá: A valódi életminőség nem a külső teljesítményedben rejlik, hanem abban, hogy valóban mit tehetsz és mivé válhatsz.
Judith Butler megmutatja: A szerepeink performációk, amiket magunkra vettünk, de nem kőbe vésett sorsok. A forgatókönyvön lehet változtatni.
Gabrielle Suchon pedig egyszerűen azt üzeni: A szabadságod nem egy megszerezhető rétegtermék, hanem egy veleszületett alapjog.
Ez a három éles elme együtt olyan, mint három különböző, erős reflektor: mind más-más irányból világítanak rá arra a közös kérdésre: Hogyan élj úgy, hogy a saját életed maradjon a főszereplő, és ne csak a mellékszereplője mások elvárásainak?
