Skip to content
A huszadik századi európai irodalomtörténet tele van olyan nőkkel, akiknek a hangját a saját koruk megpróbálta elnémítani, vagy túlságosan radikálisnak bélyegezni. Goliarda Sapienza pontosan ilyen alkotó volt: egy végtelenül bátor, öntörvényű és autonóm személyiség, akinek fő műve, Az öröm művészete csak a halála után nyerte el méltó, nemzetközi elismerését.
A Mai Manó Ház ProjectLab Galériájában augusztus 23-ig látható IUZZA – A láthatatlan jelenlét képei című kiállítás Francesca Todde olasz fotográfus nemzetközileg is elismert projektjét mutatja be.
A Mai Manó Ház ProjectLab Galériájában augusztus 23-ig ingyenesen látható IUZZA című kiállítás Goliarda Sapienza szicíliai írónő lenyűgöző, autonóm életművéből inspirálódott.
Francesca Todde fotói nem száraz életrajzi dokumentációt nyújtanak, hanem a női autonómia, az identitás és a belső szabadság láthatatlan rétegeit kutatják.
A tárlat tökéletes alkalmat ad arra, hogy a mindennapi hajtásból kiszakadva, egy csendes félórában elmerüljünk egy olyan nő univerzumában, aki messze megelőzte a korát.
A szabadság mint egyetlen létező alternatíva
Goliarda Sapienza Cataniában született egy olyan progresszív, antifasiszta családban, ahol a szellemi és fizikai függetlenség nem elméleti kérdés, hanem lényegében a mindennapi létezés alapfeltétele volt.
Színésznőként kezdte a pályáját, de igazi önkifejezési formájára az írásban talált rá: műveiben olyan nyíltsággal és radikális őszinteséggel boncolgatta a női autonómia, a testi és lelki vágyak, valamint az egyéni identitás kérdéseit, ami a korabeli társadalom számára egyszerre volt megbotránkoztató és lenyűgöző.
A mai, tudatos felnőttek számára Sapienza alakja ma is elementáris erővel bír.
A saját belső hangunk megtalálása, a társadalmi elvárások és szerepek finom vagy éppen határozott lefejtése magunkról olyan egyetemes feladat, amellyel nap mint nap szembesülünk. Francesca Todde olasz fotográfus kiállítása nem egy klasszikus, száraz életrajzi dokumentáció; nem archív képeken keresztül meséli el, mi történt, hanem egy mélyen személyes, szinte telepatikus belső utazásra hív.
Az írónő fennmaradt verseit, leveleit és archív képeit csupán ugródeszkaként használta ahhoz, hogy saját, érzéki és költői vizuális nyelvén keresztül kutassa a hiány és a jelenlét természetét. Munkája során a szavakat képekké alakította, megmutatva, hogyan képes a kortárs fotográfia a történetmesélésen túl egy mélyebb, szinte telepatikus belső élményt megidézni
Todde képein az Etna vulkáni kőzetei, a megkopott barokk építészet részletei, a mitológiai alakok és a tengeri átkelés motívumai egy olyan vizuális költeménnyé állnak össze, amelyben a valóság és az emlékezet határai elmosódnak. A fotóművész olyan megfakult nyomokat, emberi, állati és ásványi lenyomatokat örökített meg, amelyek a múltat nem egy lezárt fejezetként, hanem folyamatosan újraíródó jelenként mutatják be.
A kiállítás szervesen illeszkedik Todde hosszú távú művészeti gyakorlatához, amelyben a fotóművészet, a könyvtervezés és a kísérleti kiadás egységes alkotófolyamatot képez. (A művész a kísérleti kiadványokra specializálódott Départ Pour L’Image független kiadó társalapítója, az IUZZA projektből készült, 2024-ben megjelent fotókönyve pedig komoly nemzetközi szakmai elismerést váltott ki).
A kiállítás tökéletes alkalmat ad a lelassulásra a belvárosi pörgés közepette. A Nagymező utcai Mai Manó Ház ProjectLab Galériájában a tárlat augusztus 23-ig teljesen ingyenesen látogatható: egy csendes félóra, ahol letehetjük a telefont, és átadhatjuk magunkat egy kivételes olasz fotóművész látásmódjának.
