Skip to content
Volt egy rövid korszak az analóg fotó és az Instagram között
Mai szemmel talán ez az egyik legérdekesebb része a történetnek. A fényképezőgép a kétezres évek elejére már bekerült a klubokba, a fotókat pedig gyorsan fel lehetett tölteni az internetre. A közösségi média mai rendszere azonban még nem létezett.
A WIW 2002 áprilisában indult Magyarországon, 2005-ben iWIW lett belőle, és néhány év alatt az ország meghatározó közösségi oldalává vált. A Facebook ugyan már 2004 óta létezett, de magyarul csak 2009-től lehetett használni, és az évtized végén kezdte egyre inkább átvenni az iWiW helyét.
Ebben a köztes időszakban az internet sokkal széttagoltabb volt. Külön oldalak szerveződtek zenék, szubkultúrák és közösségek köré, és a partifotó is ezekhez a felületekhez kötődött. A képekért oda kellett menni az adott oldalra; nem egy algoritmus tolta őket másnap a telefonunk elé.
Hogy mekkora mennyiségű vizuális anyag készült akkoriban, azt ma is meg lehet nézni. A Pulzar archívumában csak 2004-ből és 2005-ből oldalakon keresztül sorakoznak a budapesti partik: Rewind, Bladerunnaz, Deep Dish, Drum Club, Ablak-A-Dubra és sok más esemény képei maradtak fenn.
A pixelzajból közben kordokumentum lett
A Vakuviharban anyaga Glódi Balázs Fényérzékeny blogjának fotóiból, valamint a Pulzar, a Drumandbass.hu és az Antropos archívumaiból áll össze.
A képek egy része eredetileg nyilvánvalóan nem azzal a céllal készült, hogy húsz évvel később kiállítótérben nézzük. A korszak partifotózásának jelentős része gyors dokumentáció volt: erős vaku, digitális zaj, pillanatfelvételek. Glódi Balázs képei ugyanakkor fotográfiailag is tudatosabb munkák voltak, ezért a kiállításon nagyobb méretben jelennek meg.
Virágvölgyi István kurátor szerint éppen ettől érdekes ma ez az anyag:
Húsz-huszonöt év távlatából ugyanis már nemcsak azt nézzük ezeken a fotókon, hogy ki volt ott egy adott estén. Rajtuk maradtak a klubok belső terei, a ruhák, a hajak, a sminkek, a technika és az is, hogyan viselkedett egy társaság a kamera előtt abban az időben, amikor még nem volt természetes, hogy egy este során mindenki folyamatosan fényképezi saját magát.
Cha-Cha-Cha, Kultiplex, Süss Fel Nap – egy másik Budapest térképe
A kiállítás egyik különösen érdekes darabja Vizi Ákos, a Szórakozó Budapest készítőjének infografikus klubtérképe.
A rajta szereplő nevek egy része ma már önmagában kordokumentum: Cha-Cha-Cha, Süss Fel Nap, Kultiplex, Zöld Pardon, Piaf, Cinetrip, Mono, Mumus, Sirály, Kuplung. Jelentős részük már bezárt.
A térkép ezért többet mutat annál, hogy hol lehetett bulizni a kétezres években. Egy olyan budapesti kulturális infrastruktúrát rajzol ki, amelynek nagy része azóta eltűnt vagy teljesen átalakult.
A fotóarchívumok pedig megőriztek valamit abból, amit egy címlista önmagában nem tudna: hogyan néztek ki ezek a helyek megtöltve velünk, akik akkor járattuk csúcsra a bulizást.
Ma valószínűleg egészen másképp készülnének ezek a képek
A kiállítás óhatatlanul felvet egy másik kérdést is. Nemcsak a fényképezőgépek változtak meg azóta, hanem az is, ahogyan viszonyulunk ahhoz, hogy fénykép készül rólunk.
A kétezres évek partifotója többnyire egy külső fotós tekintete volt. Ma egy koncert vagy buli vizuális dokumentációjának jelentős részét maga a közönség készíti, és a kép sok esetben már néhány másodperccel az elkészülte után megjelenhet valamelyik közösségi platformon.
A különbség nem egyszerűen technikai. Az egyik korszakból viszonylag koncentrált archívumok maradtak: esemény, dátum, helyszín és egy fotós vagy portál több tucat, esetenként több száz képe. Egy átlagos mai este ezzel szemben rengeteg különálló telefonon, sztoriban, privát üzenetben és közösségi profilban oszlik szét.
Furcsa módon ezért az alacsony felbontású, vakus JPEG-ek egy része tartósabb történeti forrásnak bizonyulhat, mint a technikailag összehasonlíthatatlanul jobb képek, amelyeket ma készítünk.
A kiállítással indul az Independent Label Fair jubileumi programsorozata
A Vakuviharban a tizedik Independent Label Fair felvezető eseménye. Az ILF-et szeptember 12-én rendezik meg a Magyar Zene Házában, közel hatvan hazai független kiadó részvételével.
A vásár mellett koncertek, DJ-szettek és szakmai beszélgetések lesznek, idén először zenei kvízt és élő lemezvágó workshopot is rendeznek. Harmadik alkalommal adják át az ILF-díjakat, a Vakuviharban kiállításhoz pedig ezen a napon Virágvölgyi István kurátor tart tárlatvezetést.
A kiállítás 2026. szeptember 13-ig ingyenesen látogatható a Magyar Zene Házában.
Vakuviharban – A magyar partifotózás pixelzajos hőskora a 2000-es évek elején
Magyar Zene Háza
2026. augusztus 4. – szeptember 13.
A kiállítás ingyenesen látogatható.
Independent Label Fair 2026
2026. szeptember 12., 10:00–17:00
Magyar Zene Háza
