Nemrég, a mentális egészség napjának kapcsán fogalmazódott meg bennem ismét: anyaként az énidő és a mentális jól-lét nem valami luxus, hanem kötelesség.
Had fejtsem ki!
Nem tudom, hogy valami bugyuta divat, ősöktől hozott puttony, vagy tanult minta, de főképp mi, anyák nagyon tudjuk sajnálni magunktól az énidőt…. Vagy ha mégis rászánjuk magunkat, hát bűntudatot érzünk közben, amiért nem a családunkkal töltjük azt az 1-2 órát.
Pedig hölgyeim, ha jobban belegondolunk, az önmagunkkal való törődés nem opció, hanem ugyanolyan anyai kötelességünk, mint bármi más.
Hiszen ha mi nem vagyunk békében és egyensúlyban magunkkal, az bizony a gyermekeink és az egész családunk harmonikus működésére kihat! Tudomásul vesszük vagy sem, túl fontos a szerepünk és túl nagy a felelősségünk ahhoz, hogy – akár fizikai, akár mentális okok miatt – kiessünk a napi teendők rutinjából!
Ha innen nézzük, már nem is olyan ördögtől való gondolat az öngondoskodásra és jó érzetünkre fordított idő, nem igaz?
Az ideális (és az anyai bokros teendők rengetegébe beilleszthető) “énidő” persze igen változatos formákat ölthet, nem kell rögtön egy ötcsillagos wellness hotelben eltöltött hosszú hétvégére gondolni! (Noha szent meggyőződésem, hogy ez minden anyatársnak kijárna!;) )
Nekem például ezek a kedvenc énidő “praktikáim”:
1. Meditálj!
Azon felül, hogy 20 perc meditáció felér egy kiadós alvással, további előny, hogy nem igényel sok időt, előkészületet, vagy anyagi forrást sem. Csak némi gyakorlatot, de hidd el, megéri!
2. Sportolj
A mozgás mindig csodákra képes: kikapcsol, feltölt, endorfint termel. Ha máshogy nem megy, válaszd a babával megvalósítható módját: fuss babakocsival, vagy látogass el egy baba-mama jógára!
3. Hívd házhoz a körmöst vagy a fodrászt!
Bizony bizony, több szolgáltató ingyen, vagy épeszű térítés fejében vállalja, hogy az otthonodba megy, ezáltal úgy tehetsz a megjelenésedért (és a lelkedért), hogy még a házból sem kell kilépned!
4. Kérj segítséget!
Nem véletlenül mondja egy régi afrikai mondás, hogy „It takes a village to raise a child” (Egy falu kell egy gyermek felneveléséhez.) Kérj segítséget, hogy időt szakíthass magadra!
5. Menj közösségbe!
Kisgyermekes anyukaként rendkívül könnyű magunkat teljesen elvágni a külvilágtól, de ezzel hosszabb távon pont a mentális jól-létünknek teszünk rosszat. Keress kisgyermekes közösségeket, vagy menj ki a játszótérre (lényegtelen, hogy a gyerkőc mászóka-érett e már vagy sem), a lényeg, hogy kapcsolódj másokkal! Kapcsolódj sorstársakkal!
6. Vegyél részt egy Szépítő fotózáson!
Hiszem, hogy kell(ene) a Szépítő fotózás élménye minden nőnek, és kell(ene) az a biztonságos tér, ahol mindaz az átalakulás megtörténhet, ami ahhoz kell, hogy az Anyából – ha csak pár órára is – de ismét Nő legyen.
Az alap koncepcióm már a kezdetekkor is ez volt: a hölgyek csak megérkeznek a stúdióba, és innentől kezdve a kikapcsolódáson kívül semmi dolguk. Nem kell előkészülni, hajat szárítani vagy ruhákat válogatni, hiszen minden megvan helyben! (Lássuk be: egy kisgyermekes édesanyának erre nem is nagyon lenne ideje otthon.)
Azt azonban a kezdetekkor még nem láttam át, hogy mindez az élmény, és annak eredménye milyen fontossággal bír.
Ma már tudom, hiszen tapasztaltam magam is.
Az énidő, csak egy dolog. A szép ruha, a szép smink egy másik.
Az igazi varázslat akkor történik, amikor modellem hazamegy: ismét felveszi a kinyúlt pólót és a pizsinacit. Visszatér az anya kötelességek szentháromságába, amelyből csak pár órára szakadt ki.
Azonban valami már más lesz: akárhányszor ránéz a róla készült fotókra, eszébe jut az élmény és az a Nő, aki akkor a kamerába mosolygott. Eszébe jut, hogy milyen is volt megint ízig-vérig Nőnek lenni….
…. és ez segíthet neki visszatérni. Bármikor, akármikor.
Ha szeretnéd Te is megtapasztalni ezt a varázslatot és egy tartalmas délutánt eltölteni énidőként, látogass el a Kirschner Studios oldalára, beszélj Annával meg egy időpontot és éld át te is ezt a fantasztikus élményt.
Anna Kirschner
Üdvözöllek, Kirschner Anna vagyok, divat és portré fotós; a fények és a természetes, valódi szépség szerelmese.
