Aztán három éven belül kétszer költöztem, a költözések mindegyikét egy nagyobb gardróbrendezés előzte meg. Amikor másodszor kezdtem összecsomagolni a holmimat és megálltam az irdatlan mennyiégű ruhakupac felett, akkor döbbentett meg a felismerés: még mindig elképesztő sok ruhám van és egyszerűen nem lesz hely a lakásban, ahova ennyi cuccot el tudok pakolni. A szomorú igazság pedig az volt, hogy tele voltam olyan darabokkal, amiket évek óta csak ide-oda tettem, hogy majd valamikor valahova felveszem, leginkább sohasem. Tipikus.
Azért nyugtassatok meg és tegye fel a kezét, akinek nincs egyetlen ilyen holmija sem! Na ugye.
Hála istennek a nők manapság egyre tudatosabbak az öltözködés terén (is), így nálam is eljött az idő, hogy elkezdjem egy átgondolt, kezelhető, jól variálható, változatos, időtálló és nem utolsósorban környezetkímélő ruhatár kialakítását.
Ennek az elhatározásnak eredményeként az elmúlt évben sokkal kevesebb ruhát vásároltam, mint az azt megelőzőkben és ez nem csak az egyre romló anyagi helyzetemnek köszönhető.
Az én jól bevált módszerem az lett, hogy minden alkalommal, amikor meglátok egy kívánatos göncöt (higgyétek el, ez azért sűrűn előfordul), az alábbi kérdéseket teszem fel magamnak:
- Biztosan szükségem van rá?
- Lesz alkalom, ahova felveszem?
- Szívesen viselem többször is?
- Tudom variálni a már meglévő darabjaimmal?
- Passzol a testalkatomhoz a fazonja?
- Jól áll a színe?
- Illik az egyéniségemhez, a koromhoz?
- Illeszkedik az életformámhoz
- Jó a minősége, időtálló a szabása, évek múlva is hordható lesz?
Természetesen akkor működik a legjobban ez a fajta tudatosság, ha őszinte vagyok magammal és rendelkezem önismerettel; ha ismerem a testemet, az arányaimat, a színeimet; ha tudom, hogy mi az, ami jól áll, mi az, ami tükrözi a személyiségem. Ha tisztában vagyok azzal, hogy az idő előrehaladtával lesz, ami megváltozik.
Még bőven van hova fejlődni, nem minden tökéletes, előfordul, hogy a rendszerembe becsúszik egy hiba, akad még pár „majd jó lesz” holmim is, de a korábbi impulzusvásárlásokkal felhagytam, kerülöm a fast fashion boltokat és inkább jó minőségű, másodkézből származó ruhákat vásárolok.
Ha kis lépésekben is, de tudatos nőként a tudatos ruhatár kialakítása felé haladok.
A SZERZŐ
Szilágyi-Messzinger Krisztina vagyok, szövegíró, virtuális asszisztens, két szinte felnőtt gyerkőc anyukája, egy boldog férj boldog felesége.
47 évesen, főállás mellett – álommegvalósításként – fogtam bele a vállalkozásomba, ami életem egyik legjobb döntése volt.
Hálás vagyok, mert rátaláltam egy számomra eddig ismeretlen világra, és ha képletesen is, de kiszabadultam az iroda zárt falai közül egy nyitott, színes, újdonságokkal teli mozgalmas térbe, ahol kreatív lehetek, ahol alkothatok, ahol mások számára értéket teremthetek.
Imádom, hogy nő vagyok annak minden nehézségével együtt és szeretek minden olyan témáról írni, amely valamilyen formában kapcsolódik a nőiséghez.
Vállalkozói FB oldalam:
