Képzeld el a következő szituációt. Egy családi vacsoránál valaki egy régi történetet mesél, ahol a szerepedet tévesen, vagy szándékosan elferdítve mutatja be. És ahelyett, hogy udvariasan mosolyogva hagynád, hogy a sztori a megszokott mederben folyjon – ahelyett, hogy megkímélnéd a helyzetet a kínos perctől –, közbelépsz, és csendesen korrigálsz.
„Bocsánat, de az a helyzet, hogy én pont akkor már nem voltam ott.” Gyakorlatilag a megszokott önfeláldozás vagy a konfliktuskerülés helyett ( elvégre egy családi anekdotának „ülnie” kell) egyszerűen hagyod, hogy a tények ütközzenek a megszokott narratívával.
Ezzel meg is érkeztünk és egyben üdvözlünk abban a mélyreható változásban, amit a szakirodalom a kora felnőttkor szűrővesztésének nevez. Ez az a pont az életben – gyakran a negyvenes évek táján –, amikor a mások kedvéért folytatott belső szerepjáték, a megfelelési kényszerből fakadó szociális energiaveszteség leáll.
Azt gondolnád , hogy kritikusabbá, türelmetlenebbé, vagy – ahogy a sztereotípiák tartják – „nehéz eset” nővé válsz. Valójában éppen az ellenkezője történik: a biológia támogatja a hitelességet.
A rendszer áthuzalozása, azaz az érzelmi munka fiziologiája
Kezdjük a tudománnyal, mert ez a jelenség nem a karakterhibáidról szól. Arról szól, hogy az agyad újrakalibrálja az alapértelmezett beállításokat.
Évtizedekig a prefrontális kéreg – amely a döntéshozatalért, az impulzuskontrollért és a komplex szociális viselkedésért felel – fáradhatatlanul dolgozott. Folyamatosan figyelte a társadalmi jelzéseket, elnyomta az autentikus válaszokat, és menedzselte a körülötted lévők érzelmi kényelmét.
Ez egy szűnni nem akaró, rendkívül magas energiaigényű feladat.
Az agy Marie Kondo-zik
A neurobiológiai kutatások megerősítik: ahogy öregszünk, az agy szinaptikus metszésen (synaptic pruning) megy keresztül. A nem létfontosságú neurális pályák leépülnek.
Gondolj úgy rá, mint egy intelligens tisztogatásra: az agy fenntartja azt, ami a saját fejlődésünket szolgálja, és elengedi a felesleges terheket.
És éppen a hiperéber megfelelési kényszerre és a szüntelen, másokért végzett érzelmi munka útvonalaira dedikált neurális hálózatok kerülnek gyakran a metszőolló alá.
Dr. Louann Brizendine (a Női agy szerzője) kutatásai szerint a nők agyát az élet első felében az ösztrogén és oxitocin részben arra programozza, hogy a szociális harmóniát és a gondoskodást helyezze előtérbe. Ahogy a hormonális környezet a perimenopauza idején megváltozik, ez az intenzív, kémiailag is támogatott késztetés gyengül.
Az érzelmi dolgok azért elég fárasztóak
Gondold át, mióta kezdtél el tudatosan figyelni a társadalmi dinamikára: Helyzetek felmérése. A vélemény finomítása. A testtartás beállítása. Egy életen át tartó, kifinomult szociális színjáték volt ez.
A pszichológiában létezik a döntési fáradtság (decision fatigue), de keveset beszélünk az érzelmi munka fáradtságáról. Évtizedes szociális harmónia fenntartása után a rendszered elér egy kritikus pontot. Nem arról van szó, hogy rosszul csinálod. Arról van szó, hogy ez a működési modell nem volt fenntartható.
Az agyad végre nem hajlandó tovább hamisan működni.
Miért érezzük mi nők intenzívebben?
A férfiaknál is vannak öregedési változások, de a nők drámaibb váltásról számolnak be. Ennek oka a szociális kondicionálás:
Kislánykorunktól kezdve a szociális harmóniára nevelnek. 40+ év kondicionálás áll mögötted, tele tiltásokkal: „Ne légy főnökösködő (ne vezess!)”, „Ne légy erőszakos (ne állíts fel határokat!)”, „Ne légy nehéz eset (ne legyenek szükségleteid!)”.
Az elaborált szociális koreográfia automatikussá vált. És most hirtelen már nem tudod. Vagy még pontosabban: Már nem akarod.
Mi változik pontosan benned
1. Hormonális átkalibrálás
Az ösztrogén csökkenésével mérséklődik annak hatása az érzelmi válaszokra és a szociális kötődésre. Nem leszel „hormonális” a pejoratív értelemben. Egyszerűen kevésbé kényszerít a kémia arra, hogy mások komfortját a saját igazságod elé helyezd.
2. A Prefrontális Kéreg Változása
Ez a terület, amely évtizedekig segített elfojtani a reakciókat, most máshogy működik. A kognitív neurotudományi kutatások szerint a PFC idővel kevésbé lesz érzékeny a szociális ítéletekre és a külső jóváhagyásra. Szó szerint kevésbé érdekel, mit gondolnak mások.
3. Kognitív Prioritások Váltása
Az agyad átárazza a prioritásokat. Az energia felbecsülhetetlen kincs lesz. Az idő véges. A színlelés költség/haszon elemzése drámaian megváltozik. Egyszerűen nem éri meg az energiát.
A szociális visszahatás lesz a legnehezebb
Itt a kellemetlen rész: más embereknek nem tetszik ez az átmenet.
Amikor leállítod az érzelmi munkát, a rendszerek, amelyek erre épültek, összeomlanak. És ahelyett, hogy megvizsgálnák, miért volt szükség a te önfeláldozásodra a működéshez, téged fognak hibáztatni a kivonulásért.
Hirtelen „nem vagy csapatjátékos”, „nehéz veled dolgozni” vagy „megváltoztál”.
Ugyanazt a közvetlenséget, amit egy férfinál „no-nonsense”-nak hívnak, egy 40 feletti nőnél „nyersnek” vagy „kíméletlennek” neveznek. Ez a visszahatás maga a bizonyíték: a megfelelni vágyás nem volt opcionális, hanem elvárt érzelmi munka.
Csakhogy ez nem te a problémád, ez csupán információ arról a rendszerről, ami rád épült.
Mi történik valójában, amikor elveszted a szűrőd?
Autentikusságot nyersz: Az igazi éned – az, amely a megfelelési kényszer rétegei alatt rejtőzött – végre felbukkan.
Időt nyersz: Minden energia, amit mások élményeinek menedzselésére fordítottál, most a saját életedre fordítható. Az időd visszatérül.
Tisztánlátást nyersz: Ha nem teszel körítést minden igazság köré, akkor a valóság tisztábbá válik. A diplomatikus nyelvezet mögött rejtőző problémák láthatóvá, és így megoldhatóvá válnak.
Valódi kapcsolatokat nyersz: A kapcsolatok egy része megszűnik. Ezek tranzakciós kapcsolatok voltak, amelyeket a te színjátékod tartott életben. Ami megmarad, az az, ami az igazi éneden alapul.
A kapcsolatok elvesztése, mert nem játszol többé, nem veszteség. Ez a felszabadító felismerés arról szól, hogy valójában csak egy tranzakciós kapcsolatnak vetettél véget; ami elillan, az nem az intimitás, hanem a te szereped fenntartása volt.
És akkor itt a vége
Minden pillanat, amikor az igazságot választod a külső jóváhagyás helyett, az ego egy kis halála. Arra tanít meg, hogy önmagadként létezz, külső validációtól függetlenül. Ez a folyamat spirituális munka, amit a társadalmi rendszerek csak szociális udvariatlanságnak bélyegeznek.
Az a nő, aki bocsánat nélkül ki tudja mondani, hogy „ez nem így van”, az az a nő, aki nem függ többé mások jóváhagyásától. Megtanulta, hogy az értéke nem azon múlik, hogy mások számára kellemes-e.
Gyakran Ismételt Kérdések a Kora Felnőttkori Szűrővesztésről
Normális, hogy hirtelen elkezdem képtelennek érezni magam a színlelésre és a megfelelésre?
Valóban tudományos alapja van ennek, vagy csak kifogás?
Miért érzem magam bűnösnek, ha nemet mondok?
Hogyan kezeljem a negatív visszajelzéseket (a „visszahatást”)?
Veszteségnek számít, ha emiatt megszűnnek a barátságaim?
- Címkék: megfelelési kényszer, negyven felett, perimenopauza
Ez is érdekelhet ebből a kategóriából
Ne maradj le rólunk
Minimag.hu További cikkei
Nézz körül a webshopunkban
