Skip to content
Biztosítási alkuszból lett a „világ legmázlistább” fotósa
Denis O’Regan karrierje nem indult tipikus művészsztoriként. Bár felvették az Ealing Art College-ba – ahol korábban Freddie Mercury és Pete Townshend is tanult –, szülei nyomására a Cityben helyezkedett el biztosítási alkuszként a Willis Faber & Dumas-nál, majd a Lloyd’s of Londonnál.
A zene iránti szenvedélye azonban erősebbnek bizonyult: 1974-ben egy Soundcheckre becsempészett olcsó orosz kamerával készített felvételeket Paul McCartney-ról és az előzenekarként fellépő Queenről. Ez volt az első képeladása, és innen nem volt megállás.
A punk-korszak berobbanása adta meg számára a végső lökést. Miközben más fotósok a biztonságra törekedtek, O’Regan „mesterlövészként” követte az előadókat: a manuális fókusz és a drága filmtekercsek korában minden egyes exponálás egy fontjába került, így csak a tökéletes nanoszekundumban merte megnyomni a gombot.
Akinek David Bowie is „alájátszott”
A kiállítás egyik központi alakja David Bowie, akivel O’Regan több mint 200 koncerten dolgozott együtt, és akivel valódi barátságot ápolt. Bowie-val való kapcsolata egy próféciával indult: 1974-ben a sztár azt mondta az akkor még amatőr fotósnak: „Neked az NME-nek (zenei szaklap) kellene dolgoznod!”
Évekkel később O’Regan már hivatalos turnéfotósként kísérte el a Serious Moonlight turnéra, ahol 100%-os hozzáférést kapott a sztár életéhez.
Bowie-val minden áldott nap együtt bokszoltak, hogy a zenész felmérje, elviseli-e a fotós jelenlétét hosszú távon.
Így emlékszik vissza, arra amikor Bowie asszisztense biztatta, hogy örökítse meg az énekest, amint épp a saját csomagjait tolja a reptéri kocsin:
Bowie annyiszor kereste a fotóst, hogy a „Where’s Denis?” (Hol van Denis?) mondat a stáb belső viccévé vált, és Sydney-ben még az év szlogenjének is megválasztották.
A kapcsolat mélységét jelzi, hogy O’Regan Ricochet című, a turnét dokumentáló könyvének minden egyes fotóját Bowie személyesen hagyta jóvá, és a gyűjtemény a zenész hagyatékának hivatalos bélyegzőjét is megkapta.
Magyar emlékek: gokart és „Tavaszi szél”
A magyar közönség számára különösen kedves részleteket tartogat a tárlat, hiszen O’Regan ott volt a Queen 1986-os budapesti látogatásakor is. Hat napon át követte a zenekart, és lencsevégre kapta azokat az intim pillanatokat is, amikor Freddie Mercury és Brian May az InterContinental Hotelben gyakorolták a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt
De O’Regan kamerája előtt ünnepelte Roger Taylor a 37. születésnapját, és ő örökítette meg azt is, amikor a dobos gokartozott az akkor még épülő Hungaroringen.
A „mesterlövész”, akinek fájt a feje a koncentrációtól
O’Regan nem csupán kattintgatott: a manuális fókusz és a drága filmtekercsek korában minden exponálás egy fontjába került. Úgy dolgozott, mint egy „mesterlövész”: percekig követte az énekest a keresőben, és csak abban a nanozsekundumban lőtt, amikor a tökéletes mozdulat megtörtént.
A koncertek után gyakran szörnyű fejfájás kínozta, annyira intenzíven kellett figyelnie a fényeket és a zenészek minden rezdülését.
Freddie Mercury híres, hátrahajló pózát is így csípte el – a frontember csupán a másodperc töredékéig volt abban a tartásban, amit O’Regan „gumijátékhoz” (bendy toy) hasonlított.
A Rolling Stones sushit evett és olvasott
Bár a rockturnékról mindenkinek a féktelen tivornyák jutnak eszébe, O’Regant a legnagyobb meglepetés a Rolling Stones 1982-es turnéján érte.
A zenekar privát gépe egy repülő apartmanhoz hasonlított, ám a „rockistenek” a várt dekadencia helyett sushit ettek, filmeket néztek vagy elmélyülten olvastak az utak alatt.. O’Regan szerint ez volt az a pont, ahol a mítosz mögött megmutatkozott a profizmus.
Miért ne hagyd ki a kiállítást?
A Magyar Zene Háza előcsarnokában megnyílt pop-up kiállítás (mely augusztus 2-áig ingyenesen látogatható) egyfajta előfutára a májusban induló nagyszabású Freddie Mercury tárlatnak.
A tárlat központi figurái, David Bowie és Freddie Mercury mellett a látogatók olyan ikonokról készült fotográfiákat is láthatnak, mint Iggy Pop, Stevie Nicks, Kate Bush, Patti Smith és Mick Jagger.
Denis O’Regan képei azért különlegesek, mert nem csupán a „bendy toy”-ként (gumijátékként) vonagló Freddie-t vagy a dapper „cheeky chappy” (a stílusos, de közben huncut, pajkos és közvetlen) Bowie-t mutatják be, hanem azt az embert is, aki a mítosz mögött rejtőzik.
Ahogy ő mondja:
Az Analóg ikonok című válogatás 2026. augusztus 2-áig tekinthető meg a Zene Háza előcsarnokában.
Fotók: Szabó Bence
