Skip to content
Sokan a nyári szabadságtól várják, hogy néhány nap alatt visszakapják az energiájukat, viszont a megoldás sok esetben nem ennyire egyszerű. Egyre többen érintettek ugyanis a kiégésben és a tartós regenerációhiányban: ha az idegrendszerünk hónapok óta készenléti üzemmódban működik, akkor néhány nyugalmas nap sajnos nem feltétlenül segít, sőt, akár ronthat is a helyzeten.
Nagy Márta wellbeing szakértő szerint ilyenkor ugyanis akár több napra is szükség lehet ahhoz, hogy a szervezetünk is érzékelje, elkezdhet megnyugodni.
A hónapokig tartó feszített tempó után a szervezetnek több napra is szüksége lehet ahhoz, hogy egyáltalán érzékelje a lelassulást.
A nyaralás alatti „csak napi tíz perc munka” és az esti görgetés folyamatos készenléti állapotban tartja a figyelmi rendszert.
A pihenés nem a teljesítmény után járó jutalom, hanem a működés alapfeltétele, amelyet egész évben, tudatosan kell felépíteni.
Régen minden jobb volt?!
A munkahelyi kimerülésről sokáig a stresszre asszociáltunk, mára azonban világossá vált, hogy a probléma ennél mélyebben gyökerezik.
Sokunk számára ismerősek lehetnek a “csak még ezt az egy e-mailt megválaszolom” és a “ha hazaértem, gyorsan ránézek” vagy a “nyaralás alatt is csak napi tíz percet dolgozom” típusú élethelyzetek, amelyekről bár azt hihetjük, hogy a munkahelyi siker érdekében megtett apró gesztusok, valójában szépen csendben fenntartják az idegrendszer készenléti állapotát majd kimerítik azt.
Ez a fajta terhelés nem ér véget automatikusan akkor, amikor valaki lecsukja a laptopot. Ha a nap nagy része digitális készenlétben és folyamatos ingerek között telik, az idegrendszer nehezen vált át nyugalmi állapotba. Ezért fordulhat elő, hogy valaki fizikailag már a tengerparton vagy a hegyekben van, de fejben még mindig határidőket rendez, elmaradt feladatokon gondolkodik, vagy attól tart, mi várja majd visszatéréskor.
A digitális készenlét a munkaidőn túl is káros
A test és az idegrendszer nem választható szét: a tartós képernyőhasználat, az ülőmunka, a mozgáshiány, a szemterhelés és az esti doomscrolling ugyanannak a tünetegyüttesnek a részei.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy sokan pihenésként is olyan tevékenységet végeznek, amely tovább terheli az idegrendszert.
A modern fáradtság ezért gyakran nem pusztán fizikai kimerültség, hanem figyelmi, mentális és idegrendszeri túlterhelés is. A közösségi média, a hírek, a rövid videók és az értesítések gyors váltakozása nem kínál valódi lecsendesedést.
Bár a test ilyenkor látszólag nyugalomban van, valójában azonban a szem, a nyak-vállöv, a figyelmi rendszer és az alvást előkészítő idegrendszeri folyamatok tovább dolgoznak.
A folyamatos online jelenlét, a megállás nélküli sorozatnézés és a folyamatos görgetés az alvásra is kihatással van.
A tartós alváshiány a fáradtság mellett koncentrációs és érzelemszabályozási problémákat, döntéshozatali nehézségeket és fizikai tüneteket is okozhat.
Az energia, mint új erőforrás
Wellbeing szempontból fontos kimondani: a pihenés nem jutalom a teljesítmény után, hanem a teljesítőképesség egyik alapfeltétele.
Ha a regeneráció folyamatosan háttérbe szorul, annak előbb-utóbb ára lesz: csökken a koncentráció, romlik a kreativitás, nő a hibázás esélye, gyengül az alkalmazkodóképesség, és a munkavállaló egyre nehezebben talál vissza ahhoz az energiaszinthez, amely mellett jól tud működni.
A kipihentség, a koncentráció, a jó alvás, a terhelhetőség és a mentális stabilitás mára már sajnos ritka kinccsé váltak. Egy olyan társadalomban, ahol a figyelem folyamatosan széttöredezik, az intenzív munkanapokat pedig folyamatos online jelenléttel tesszük “teljessé”, az energia igazi hiánycikknek bizonyul. Fontos azonban megjegyezni, hogy nem az a cél, hogy a pihenés is projektté váljon: bármennyire is nehéz, próbáljunk meg az alvásminőségre nem kipipálandó feladatként, hanem egy öngondoskodási eszközként gondolni.
Forrás: Sajtóanyag
