Skip to content
Elfogadtunk egy állást, mert akkor jó lehetőségnek tűnt. Odaköltöztünk valahová egy kapcsolat, a munka vagy a gyerekek miatt. Elvállaltunk feladatokat, mert valakinek meg kellett csinálnia őket. Megszoktunk egy napirendet, egy szerepet, egy társaságot, egy működést. A döntések külön-külön teljesen logikusak voltak, csak közben eltelt tíz vagy húsz év, és ritkán nézzük meg, hogy az élet, amely ezekből összeállt, még mindig passzol-e hozzánk.
Az internet eközben tele van azzal, hogyan kellene „megterveznünk az életünket”. Reggeli rutinokkal, vision boardokkal, tökéletes lakásokkal és gondosan dokumentált hétköznapokkal.
A sokkal érdekesebb kérdés nem az, hogyan lehetne szebb életünk. Inkább az, hogy abból, ami most van, mennyit tartanánk meg, ha újra kezdhetnénk.
Egy átlagos kedd többet elárul, mint az álomnyaralásod
Ha azt kellene elképzelnünk, milyen életet szeretnénk, könnyű rögtön a nagy dolgokra gondolni. Hol laknánk, milyen munkánk lenne, mennyit keresnénk, hová utaznánk. Csakhogy az életünk túlnyomó része nem Toszkánában, egy tengerparton vagy egy régóta tervezett hétvégén történik.
Hanem kedden.
Az eredeti life design koncepció egyik legjobb gyakorlata éppen ezért meglepően hétköznapi: ne az ideális jövődet próbáld elképzelni, hanem egy ideális átlagos keddet. Hol vagy délelőtt tízkor? Mit csinálsz délután kettőkor? Kivel vagy este hétkor? Mennyi időd van? Rohansz? Egyedül vagy? Dolgozol még? Van valami a napban, amit egyszerűen csak azért csinálsz, mert szereted?
Lehet évente kétszer fantasztikus helyekre elutazni, miközben az év maradék ötven hetét olyan ritmusban éljük, amit utálunk. Lehet szeretni a munkánkat, de gyűlölni azt, ahogyan miatta élünk. Lehet jó a párunkkal a kapcsolatunk, miközben évek óta nincs egyetlen esténk sem, amely tényleg a sajátunk lenne. És lehet papíron minden rendben úgy is, hogy vasárnap délután már előre rossz kedvünk van a hétfőtől.
Ezek egyike sem bizonyítja, hogy rossz életet választottunk. Lehet, hogy egyszerűen egy olyan élet nyomait látjuk, amelyet egy korábbi helyzetünkhöz, korábbi lehetőségeinkhez és korábbi önmagunkhoz igazítottunk.
Nem ugyanaz az ember vagy, aki tíz éve voltál
Ezt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Úgy kezeljük korábbi döntéseinket, mintha azokhoz örökre hűségesnek kellene maradnunk.
Pedig teljesen ésszerű, hogy egy harmincévesen meghozott döntés negyvenöt évesen már nem ugyanúgy működik. Közben megváltozhatott az, hogy mennyire fontos a karrier, mennyi nyugalomra van szükségünk, mit várunk egy kapcsolattól, hogyan szeretnénk tölteni a szabadidőnket, vagy egyszerűen mennyi energiát vagyunk hajlandók odaadni olyan dolgoknak, amelyek valaha fontosabbak voltak.
Az eredeti life design gondolat egyik használható állítása éppen az, hogy egy jól kialakított élet sem végleges. Ami az egyik életszakaszban megfelelő volt, azt egy következőben újra kellhet gondolni.
Ez nem feltétlenül jelent válást, felmondást vagy költözést. Sokkal hétköznapibb változtatások is következhetnek abból, hogy más lett fontos. Nem vállalunk el automatikusan minden pluszfeladatot. Nem töltünk minden hétvégét ugyanúgy, mint az elmúlt tíz évben. Egy barátságról észrevesszük, hogy már inkább a közös múlt tartja életben, mint a jelen. Egy szakmailag jó állásnál pedig egyszer csak fontosabb szempont lesz, hogy este hatkor véget érjen a munkanap.
A jó állás nem feltétlenül jelent jó életet
Meglepően sokan keverik össze a karriert az élettel. Előbb választunk szakmát és munkahelyet, aztán a többit megpróbáljuk köré szervezni. A munka meghatározza, hol lakunk, mikor kelünk, mikor érünk haza, mennyit utazunk, mikor mehetünk szabadságra, és végül azt is, mennyi energiánk marad estére.
Érdemes néha megfordítani a sorrendet, és nem abból kiindulni, milyen állást szeretnénk, hanem abból, milyen életet. Utána lehet megnézni, milyen munka fér bele ebbe.
A valóságban persze ezt nem mindig lehet ilyen elegánsan megoldani. A legtöbb ember nem válogathat korlátlanul állások, városok és életformák között. Fizetni kell a lakhatást, lehet hitelünk, gyerekeink, családi kötelezettségeink, és néha egyszerűen azt a munkát kell elvállalni, amelyik van.
Ettől még számít, hogy tudjuk, miért maradunk. Lehet ugyanabban az állásban maradni azért, mert jelenleg annak a fizetése és biztonsága fontosabb számunkra, mint a váltás. És lehet azért maradni, mert öt éve nem gondoltuk végig, akarunk-e még ott dolgozni. Kívülről ugyanaz az ember ül ugyanannál az íróasztalnál, a két helyzet mégsem ugyanaz.
Van, amit nem mi választunk
Az élet megtervezésének gondolata ott válik hamissá, amikor úgy tesz, mintha minden körülmény fölött rendelkezhetnénk.
Egy egyedülálló szülő hiába tudja pontosan, hogy kevesebbet szeretne dolgozni, ha abból a fizetésből tartja fenn a családját. Aki idős vagy beteg hozzátartozóról gondoskodik, annak a napirendjét éveken keresztül meghatározhatja valaki más szükséglete. Egy betegség átírhatja, milyen munkát lehet végezni, egy válás azt, hogy hol lehet lakni, egy pénzügyi válság pedig pillanatok alatt eltüntetheti azt a mozgásteret, amely korábban természetesnek tűnt.
Ezeket nem lehet jobb időbeosztással vagy tudatosabb döntésekkel megszüntetni. Vannak életszakaszok, amikor a lehetőségek valóban beszűkülnek, és az ember nem azt választja, amit leginkább szeretne, hanem azt, ami az adott helyzetben működőképes.
Ettől azonban még lehet különbséget tenni aközött, amit a körülményeink miatt teszünk, és aközött, amit valóban magunknak választottunk.
A körülmények pedig változhatnak. A gyerekek felnőnek, egy gondozási helyzet véget érhet, rendeződhet az anyagi helyzet, megszűnhet egy olyan kötöttség, amely éveken keresztül meghatározta a napokat. Ami egy időszakban szükségszerűség volt, könnyen szokássá válhat akkor is, amikor már lenne lehetőség másképp dönteni.
Nem kell új életet kezdeni
Az „élettervezés” szó valami grandiózus projektet sejtet, amelynek végén új munka, új lakás és egy teljesen más ember vár.
Pedig ennél jóval prózaibb dologról van szó.
Időnként érdemes végignézni azon, ami körülvesz bennünket, és különválasztani azt, amit ma is választunk attól, amit csak tovább viszünk. Lehet, hogy a végén kiderül: a legtöbb dolgot ma is ugyanígy választanánk. Ez is válasz.
Sokan több időt töltenek egy kéthetes nyaralás megtervezésével, mint azzal, hogy végiggondolják a saját hétköznapjaikat. A nyaralásnak van úti célja, költségvetése és terve. Az élet közben többnyire egymásra rakódó döntésekből, kötelességekből és véletlenekből áll össze.
