Skip to content
Egy vérvétel, fogászati vizsgálat vagy akár a várakozás egy rendelőben sok gyereknek kellemetlen. Autista, ADHD-s vagy más, az átlagostól eltérő idegrendszeri működésű gyereknél azonban ugyanaz a helyzet jóval nagyobb terhelést jelenthet. Az erős fény, a zaj, az érintés, az ismeretlen eszközök, a várakozás és az, hogy nem tudja pontosan, mi fog történni, egyszerre túl sok inger lehet.
A Mosoly Alapítvány Mosoly pont podcastjának legújabb adásában Kiss Laura egészségpszichológus Dr. Madarassy-Szücs Anna gyermek- és ifjúságpszichiáterrel és Kiss Enikő Hajna klinikai szakpszichológussal beszélgetett arról, miért különösen nehéz az egészségügyi ellátás a neurodivergens gyerekek számára, és mit tehet a szülő azért, hogy egy vizsgálat kevésbé legyen kiszámíthatatlan és ijesztő.
Nem minden neurodivergens gyerek viselkedik ugyanúgy
A neurodiverzitáshoz még mindig rengeteg leegyszerűsítés ( mondhatni sztereotípia) kapcsolódik. Ilyen például, hogy az autista gyerek biztosan kerüli a szemkontaktust, magának való, vagy éppen különösen jó matematikából.
Kiss Enikő Hajna tapasztalata szerint a környezet sokszor éppen a jó tanulmányi eredmény miatt kérdőjelezi meg az autizmus vagy az ADHD lehetőségét.
Máskor ennek az ellenkezője történik: ha egy gyerek kiemelkedően teljesít matematikából, vagy egy kislány különösen szeret sakkozni, a környezet máris hajlamos autizmusra következtetni. Egyik irány sem megbízható.
Dr. Madarassy-Szücs Anna szerint a jó verbális vagy intellektuális képességek nem zárják ki, hogy egy gyerek közben nehezen értelmezzen helyzeteket, elveszettnek érezze magát, vagy komoly belső feszültséggel küzdjön. A szemkontaktus kerülése sem kizárólag autizmushoz kapcsolódhat; szorongás, bizonytalanság vagy más ok is állhat mögötte.
A Mosoly Alapítvány terapeutái is találkoznak olyan serdülőkkel, akik eredetileg szorongás, iskolai elakadás vagy más lelki probléma miatt kerülnek terápiába, és csak később merül fel, hogy érdemes lenne autizmus irányában is vizsgálódni.
A bezárkózottság sem egyértelmű „jel”
Az autizmusról szóló egyik legmakacsabb sztereotípia, hogy az autista ember szükségszerűen magának való és bezárkózó.
Dr. Madarassy-Szücs Anna arra hívja fel a figyelmet, hogy sok autista ember kifejezetten nyitott, kezdeményező, sőt kisgyerekkorban akár feltűnően közvetlen is lehet idegenekkel. A nehézség később inkább abban jelenhet meg, hogyan érzékeli és szabályozza valaki a társas közelséget, hogyan értelmezi a ki nem mondott szabályokat, vagy mennyire könnyen alkalmazkodik egy váratlan helyzethez.
Ez az egészségügyi ellátásban különösen fontos, mert a rendelőben rengeteg ilyen, gyorsan változó helyzet követheti egymást.
Miért lehet sokkal nehezebb egy orvosi vizsgálat a neurodivergens gyermek számára?
Az egészségügyi környezet sok olyan elemet sűrít össze, amely egy neurodivergens gyerek számára megterhelő lehet. Ismeretlen emberek, idegen helyiség, erős fények, fertőtlenítőszag, várakozás, testi érintés, fájdalom és olyan eszközök, amelyekről nem feltétlenül tudja, mire valók.
Kiss Enikő Hajna szerint az ellátást az is nehezítheti, hogy a testi jelzések érzékelése és a fájdalom kommunikációja eltérhet a megszokottól. Előfordulhat, hogy egy gyerek nehezebben mondja el, hol és mennyire fáj valamije, vagy másképp reagál egy vizsgálatra, mint amire az egészségügyi dolgozó számítana.
Ez azért is fontos, mert neurodivergens gyerekeknél egyes testi betegségek és tünetek gyakrabban fordulhatnak elő, miközben az ellátáshoz való hozzáférésüket éppen ezek a kommunikációs és érzékszervi nehézségek akadályozhatják.
Segít, ha előre tudja, mi fog történni
Mi az a „happy visit”?
A szakemberek egy egyszerű, de jól használható módszert is említenek: az úgynevezett happy visitet.
Ennek lényege, hogy a gyerek még a tényleges vizsgálat előtt elmegy a rendelőbe vagy a vérvételi helyre. Megnézheti a környezetet, találkozhat az ott dolgozókkal, láthatja az eszközöket, és mindezt úgy, hogy aznap nem történik vele beavatkozás.
A módszer célja, hogy a helyszín és a helyzet kevésbé legyen idegen. Ha a gyerek már tudja, hova érkezik, mit fog látni és nagyjából mi következik, kisebb lehet a szorongás és nagyobb a kontrollérzése.
Nem minden rendelőben van lehetőség ilyen előzetes látogatásra, de az alapelv otthon is használható. Segíthetnek képek a helyszínről, egy előre megbeszélt sorrend, vagy akár az is, ha a szülő pontosan elmondja, melyik ponton mi fog történni.
Amit érdemes előre elmondani az orvosnak
Dr. Madarassy-Szücs Anna szerint az egyik leghasznosabb eszköz az lehet, ha a gyerek már előre tudja, mi fog történni.
Egy kiskamasznál például részletesen végig lehet beszélni egy vérvételt: hova kell menni, mennyi ideig kell várni, ki fog hozzányúlni, milyen sorrendben történnek a lépések, hova kerül a tű, milyen érzésre számíthat, és mikor lesz vége.
Ez jóval több információ, mint az, hogy „nem fog fájni” vagy „gyorsan túl leszünk rajta”. Az ilyen megnyugtatás sok gyereknek kevés, különösen akkor, ha számára maga a bizonytalanság a legnagyobb stresszforrás.
A szülő sokat segíthet azzal, ha még a vizsgálat előtt jelzi azokat a körülményeket, amelyek különösen nehezek a gyerek számára.
Például azt, ha érzékeny bizonyos hangokra vagy érintésekre, nehezen viseli a hosszú várakozást, több időre van szüksége a válaszadáshoz, vagy egy adott módon könnyebb számára megnyugodni. Az is hasznos lehet, ha a család előre jelzi, milyen kifejezéseket ért jól a gyerek, mi szokta megijeszteni, és mi az, ami segít neki együttműködni.
Egyes helyeken megoldható, hogy kevesebbet kelljen várni, hosszabb időpont jusson a vizsgálatra, vagy a gyerek előre láthassa, mi fog történni. Ezek nem különleges kívánságok, hanem olyan alkalmazkodások, amelyek sok esetben az ellátást is gördülékenyebbé teszik.
Az egészségügyi dolgozók felkészültsége is számít
A podcastban megszólaló szakemberek az egészségügyi dolgozók képzését is fontosnak tartják. Nem elég tudni, hogy egy gyerek autista vagy ADHD-s; azt is érteni kell, hogy ez az adott helyzetben mit jelenthet.
Kiss Enikő Hajna szerint az eltérő fájdalomészlelés, a testi jelzések felismerésének nehézsége és a szokatlan kommunikáció mind olyan tényező, amely miatt az ellátó könnyen félreértheti a helyzetet.
Dr. Madarassy-Szücs Anna tapasztalata alapján sokat segít, ha a szakember nem próbálja mindenáron ugyanabba a rutinba illeszteni a gyereket, hanem figyelembe veszi, mire van szüksége ahhoz, hogy megértse és elviselje a vizsgálatot.
A cél végül nem az, hogy minden gyerek ugyanúgy viselkedjen egy rendelőben. Egy vérvételnek, vizsgálatnak vagy kezelésnek ugyanaz az orvosi célja, de az odáig vezető út lehet más. Több információval, kiszámíthatóbb menettel és néhány apró alkalmazkodással sok olyan helyzet válhat kezelhetőbbé, amely korábban komoly szorongást okozott.
A Mosoly Alapítvány teljes beszélgetése a Mosoly pont podcastban hallgatható meg.
