„De mindenkinek ilyen van!” (Mit tanulhatunk az idei iskolakezdésből?)

Minimag – Magazin azoknak, akik nem adják fel önmagukat

Szeptemberre az iskolakezdési vásárlások nagy része már lezajlott. A füzetek bekerültek a táskába, az új cipő túl van az első napokon, és talán az a bizonyos „mindenkinek ilyen van” kulacs, táska vagy pulóver is gazdára talált, vagy éppen nem. Most viszont már azt is látjuk, mekkora jelentősége lett annak a tárgynak, amiért néhány hete még komoly családi vita folyt. Valóban fontos volt? Két hét alatt elvesztette a varázsát? Vagy éppen most derül ki, hogy a kérés mögött nem egyszerűen egy újabb tárgy iránti vágy állt?

Kortárs véleményvezérek

Kamaszkorban a kortársak véleménye különösen fontossá válik. Egy cipő, telefon, táska vagy ruhadarab gyakran a csoporthoz tartozás jelképévé válhat. Amikor tehát azt halljuk, hogy „De mindenkinek ilyen van!”, érdemes nemcsak azt meghallanunk, hogy „Vedd meg!”, hanem azt is: „Szeretnék közéjük tartozni.”

És itt van egy nehezebb szempont is. Néha a megfelelő márka hiánya valóban alapot adhat csúfolódásra, kiközösítésre vagy bullyingra. Ezt nem érdemes azzal elintézni, hogy „Aki emiatt bánt, azzal ne foglalkozz!” Egy kamasz számára a közösségből való kizárás nagyon is valós fájdalom.

Ugyanakkor fontos üzenet, hogy nem neki kell tárgyakkal megvásárolnia a jogot ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak vele.

A megértés nem egyenlő a mindent megveszekkel

Ha azt tapasztaljuk, hogy egy bizonyos holmi hiánya miatt rendszeresen megszégyenítik, csúfolják vagy kizárják, akkor már nem vásárlási kérdésről beszélünk. Ilyenkor érdemes komolyan venni, amit mesél, és szükség esetén az iskolával együttműködve segítséget kérni.

A megértés persze nem jelenti azt, hogy minden kívánságot teljesítenünk kell. Mondhatjuk: „Értem, hogy ez neked fontos. Meséld el, mi történik az osztályban, ha valakinek nincs ilyen.” Ebből sokkal többet megtudhatunk, mint egy gyors igenből vagy nemből.

És közben magunkra is érdemes figyelni. Miért bosszant bennünket ennyire a kérése? Az ára miatt? Elkényeztetésnek érezzük? Vagy éppen azért vennénk meg gondolkodás nélkül, mert mi annak idején hiába vágytunk hasonlóra?

Mostanra talán már nem is az az érdekes, hogy végül megvettük-e azt a bizonyos cipőt, táskát vagy pulóvert. Sokkal fontosabb, hogy mi történt azóta a gyerekünkkel az iskolában. Jól érzi magát a többiek között? Megtalálta a helyét? Van kivel lennie, vagy éppen azt érzi, hogy kilóg a sorból? Mert amikor azt mondja, hogy „De mindenkinek ilyen van!”, lehet, hogy arról beszél, ami kamaszként neki sokkal fontosabb: „Ugye én is közéjük tartozhatok?”

Gurin Eszter

coach · mediátor · művészetterapeuta

Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.

Kapcsolat