óvoda

Az egyik csoportban felmerült, hogy frászt kell-e kapni attól, ha óvóbácsit alkalmaz egy óvoda. Egy másik csoportban pedig az volt kérdés, hogy mennénk-e olyan szakemberhez (vagy vinnénk-e akár a gyermekünket olyan segítőhöz), aki homoszexuális. A két téma között a pedofília volt a kapocs, én pedig úgy ahogy voltam, hátast dobtam.

 Most, hogy már túl vagyok néhány ovikezdésen be kell valljam, hogy az elején hajlamos voltam túl vásárolni magam, ezzel jó pár felesleges darabot felhalmozni. De mik azok a dolgok, amik a legfontosabbak az ovikezdéshez? 

Újabb gyöngyszem, egy sokéves pedagógusi pályáról… „Voltak, vannak, lesznek nehezebben kezelhető gyerekek, ez nem változik. Ahogy Lóri – ITT találod a történetét – úgy Karcsi is megmaradt bennem. Piszok nehéz volt vele. Feleselt, verekedett, káromkodott, piszkálódott, pimasz volt,szót sosem fogadott. Én még a pályám elején jártam – akárcsak a kocsmás szülői értekezlet idején, ezt a történetet ITT találod – meggyűlt vele a bajom rendesen. Egyből a mélyvízbe…

Sára és Dorka két nappal a harmadik születésnapjuk után megkezdték az ovis nagylány létüket. Bár a bölcsihez képest azt gondoltam, hogy nem lesz nagy a változás, meglepett, hogy sok mindenben teljesen más terep az ovi, amibe mindannyiunknak bele kellett rázódnunk. Ebben a bejegyzésben mesélek nektek a beszokásról, az új menetrendünk kialakításáról, az anyai kihívásaimról és arról, hogy mik segítettek nekünk ebben az új időszakban!

A napokban olvastam egy cikket, miszerint a gyerekemmel, mint az alfa generáció tagjával, már most nem lehet bírni. A cikket óvónő és védőnő ismerőseim is megosztották, szinte láttam magam előtt, hogy rosszallóan csóválták is a fejüket hozzá. Az írást azóta felkapták a gyerekneveléssel foglalkozó oldalak is, így „szerencsére” jó sok emberhez eljuthatott.