Ha lemaradtál erről a cikkről (most pótolhatod: Szuperanya-szindróma: Hogyan legyél tökéletes anya úgy, hogy közben tönkre ne tedd magad?) vagy már a gyermeked nagyobb mondjuk 8 évesnél, akkor most neked szól ez a cikk.
Amikor a gyermeked kicsi volt, talán még működött a „mindent én csinálok, mindent én tudok” szuperanya-üzemmód. De most, hogy kamasz lett, a régi módszerek már nem működnek, sőt, gyakran visszafelé sülnek el. A kamaszkor a leválás, a határok feszegetésének időszaka, és ha ebben az időszakban is a tökéletességre törekszel, könnyen kiéghetsz.
Óvodásoknál még elég egy ölelés, egy almás pite, meg egy „jaj, kicsim, minden rendben lesz” – és a világ helyrebillen. Aztán jön a kamaszkor, és úgy érzed, mintha egy másik bolygóra csöppennél, ahol a szabályok ismeretlenek, a kommunikáció minimum fura ( végülis elég nehéz valakivel beszélgetni, akinek ÖRÖKKÉ fejhallgató van a fején) és minden próbálkozásod kicsit olyan, mintha egy füstölgő vulkánra építenél homokvárat.
Íme pár tipp az „elég jó szülővé” váláshoz:
Ne próbáld irányítani az irányíthatatlant!
A kamaszok olyanok, mint a cicák: ha túl közel mész, karmolnak, ha nem figyelsz, eltűnnek. Szóval ne akarj mindent kontrollálni: nem tudod a matekdolgozatot megírni helyette, a baráti körét színes ceruzákkal átszerkeszteni, és pláne nem fogsz mindent érteni a TikTok trendekből.
Tökéletesség? Ugyan már!
Szuperanyának lenni egy kamasszal? Inkább nevezzük Mission Impossible. Ne nézd a „tökéletes anyák” Instagramját, mert azok a képek pont azt nem mutatják, amikor a tini becsapja az ajtót, vagy amikor három napja ugyanazt a pólót hordja. A kamaszodnak nem szuperanyára van szüksége, hanem egy olyan anyára, aki emberi, esendő, és néha együtt nevet a bénaságokon.
A „minden róla szól” csapdája
Persze, hogy aggódsz. Persze, hogy törődsz vele. De ha minden gondolatod, időd és energiád a kamasz körül forog, te magad lassan kikészülsz. Kellenek a saját „énidős” szigeteid: egy kávé a barátnőkkel, egy könyv, amit már egy éve akarsz elolvasni, vagy egy jó kis Netflix-maraton (igen, akár egyedül, mackónadrágban, chips-szel).
Engedd el! (De tényleg)
Nem, nem fog mindig hallgatni rád. Nem, nem fogja minden titkát megosztani veled. És igen, néha úgy érzed majd, hogy egy idegen lény lakik a gyerekszobában. Ez így van rendjén. A legnagyobb ajándék, amit adhatsz neki, az az, hogy megtanulhat önállóan dönteni – és néha hibázni.
Ebben az időszakban néha (gyakran) nehéz, néha vicces, néha sírsz, néha nevetsz. És a legjobb, ha ezt együtt éled meg a gyerekeddel, nem tökéletes anyaként, hanem egy olyan anyaként, aki elég jó, hiteles, és még a legőrültebb helyzetekben is képes egy picit hátralépni és azt mondani:
„Oké, ez most ultragáz, de ezen is túlleszünk!”
A szerző
Gurin Eszter vagyok coach, mediátor, művészetterapeuta. Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Szakmailag milyen témákban támogatlak benneteket ezen az oldalon?
női szerepek, nőiesség
nagyobb gyerekekkel az élet
konfliktuskezelés
Oldalam: Életterv
Cikkeim a Minimagon:
