A napokban olvastam egy posztot, amiben arról volt szó, a kormány úgy döntött, engedélyezi az ottalvós táborokat.
Elképesztőnek találtam az alatta szereplő kommenteket, amelyek közt a legenyhébb, ami úgy szólt: “ a sok hülye szülő megunta a gyerekét, és meg akar tőlük szabadulni”.
Tudom, hogy a focin túl a magyarok a gyerekneveléshez is maximálisan értenek, így nem biztos, hogy fent kell akadnunk egy-egy ilyen észrevételen. Mégis szíven ütött, és nem magam miatt. Március 16 óta a digitális-nak csúfolt oktatásban részesítem a gyerekeimet, a 8 órás munkám mellett. Ellátom élelemmel nyugdíjas, beteg édesanyámat, és igyekszek mindenkit épp ésszel elviselni. Szerencsés vagyok, a férjem van itthon a gyerekeimmel, és úgy alakult az életünk, hogy az iskolaév végéig így is marad. De utána nincs erre mód, így fognak menni táborba, ha a vírus is úgy engedi. Nincs lelkiismeret furdalásom, hisz nincs más megoldásunk. És ettől nem szeretem kevésbé a gyerekeket, nem idegesítenek jobban/kevésbé a gyerekek, egyszerűen ezt hozta 2020.
De teljesen megértem azokat a home officeban dolgozó anyákat, akik úgy döntenek, nyárra beadják óvodába a gyerekeiket. Mert nem lehetünk anyák, dolgozó nők, takarítónők, feleségek ÉS gyerekeink játszótársai egyidejűleg. Szerintem mindenki, aki gyerekekkel megélte az elmúlt 2,5 hónapot, az tudja, hogy az ő családjának mi a szükséglete. Ha az, hogy nagy boldogságban kovászos kenyeret készítsenek és hozzá házi készítésű, házhoz szállított eperből lekvárt, akkor tegyék ezt, úgy, hogy nincs senki, aki ezért elítéli őket.
Ha az, hogy reggel elviszi óvodába a gyerekeket és utána dolgozik pár órát, akkor az is teljesen rendben van.
Ha az, hogy reggel elviszi óvodába a gyereket és utána hazamegy visszafeküdni az ágyba, számomra az is rendben van. És tudjátok miért? Mert szerintem igaza volt Vekerdy Tamásnak, aki azt mondta, hogy ha az Anya rendben lesz, akkor a család is rendben lesz.
És igen, tudom, hogy az óvónőknek teher, ha a nyáron több gyerek van az óvodában – és hogy az óvónők eddig is dolgoztak, mert digitalizálták a programjukat, és tényleg mindent megértek, de nem lehetne, hogy egyszer az életben nem kritizáljuk egymást? Sem az óvónőt, hogy nyáron kevesebb munkát szeretne, se a szülőt, aki döntést hoz, sem a gyereket, aki a 2,5 hónap bezártságtól hangosabb az ideálisnál (is).Senkit. Egyszerűen örülhetnénk annak, hogy süt a nap, esik az eső, van hová vinni a gyereket, otthon lehet velük maradni vagy éppen bármi. Mi anyák, belül úgyis folyton véleményezzük magunkat, a legtöbb esetben negatívan (sz@r anya vagyok), legalább most ne okozzunk kárt másnak. Lehetne?
