Kategória: Inspiráló nők

Peggy Guggenheim: Az extravagáns művészetpártoló | Inspiráló nő

Ma lenne Peggy Guggenheim, a modern művészet egyik legkülönlegesebb és legmeghatározóbb mecénásának születésnapja.

De ki is volt ő, és miért emlékszünk rá máig a művészeti világ ikonjaként? Guggenheim története tele van művészeti forradalmakkal, szenvedélyes kapcsolatokkal, és persze néhány igazán különleges tény is belefér az életrajzába.

Először is tudnod kell: élete mind a mai napig tele van tévhitekkel, ehhez mérten előítéletekkel. Persze azt minden krónikás elismeri, hogy a modern művészet „nagyasszonya”, de azt is hozzá teszik sokan, hogy amúgy meg szexfüggő volt. Michael Douglas is az volt, még is csak egy legyintést kap, ó, persze, hiszen röptében is….

Meg egyébként is nem a saját ítélőképességének köszönhetően ismerte fel és nevelte ki a nagy művészeket, hanem mert megmondták neki.. a férfiak. Ahh, hagyjuk is, ki mit gondol róla. ő egy igazi karakter volt, olyan, akiről ma már csak mesélni lehet, mert felmutatni nem tudunk hozzá hasonlót a 21. században.

Peggy Guggenheim Paul Poiret ruhájában és Vera Stravinsky fejdíszében, fényképezte Man Ray, Párizs, kb. 1925

Ő volt annak a Solomon R. Guggenheimnek az unokahúga, aki megalapította a New York-i Guggenheim Múzeumot 1937-ben, és ő volt az, aki elutasította polgári német-zsidó New York-i családját, ahol lehetett lázadt: leborotválta a szemöldökét, hogy sokkolja középiskolai osztálytársait; Európába menekült; rengeteg szürrealista, kubista és absztrakt expresszionista festményt vásárolt, amikor még senki, igaz nem az anyagi haszon miatt.

Támogatta Djuna Barnest és Jackson Pollockot, mielőtt híresek lettek volna; a második világháború idején kicsempészte művészeti gyűjteményét Angliából. Csak, hogy értsd: Kezdeti gyűjteménye, mindössze 40 000 dollárba került Brancusi, Georges Braque, Salvador Dalí, Ernst, Fernand Léger és Pablo Picasso alkotásai szerepeltek benne többek között.

Guggenheim híres volt különc személyiségéről: soha nem törődött azzal, hogy például egy rosszul sikerült orrműtétet kijavíttasson, és előszeretettel vette körül magát Lhasa Apso kutyákkal.

Sőt, olyan egyedi, díszes szemüveget viselt, amely egyszerre idézte meg a macskaszem formát és a karneváli maszkokat – ez a stílus ma is kapható a múzeuma ajándékboltjában. Guggenheim szenvedélyesen viszonyult a művészethez és az élethez, s nem titkolta szerelmi kapcsolatait sem. Olyannyira nem, hogy 1946-ban egy memoárt is megjelentetett, amelyben nyíltan beszélt szexuális kalandjairól.

Lisa Immordino Vreeland „Peggy Guggenheim: Art Addict” című dokumentumfilmje során maga Guggenheim, illetve a hozzá közel állók és a művészvilág hírességei is számos jelzővel illetik őt: nárcisztikus, enfant terrible, nimfomániás, kívülálló, zavart, felszabadult nő, félénk, bájosan naiv, kislány és magányos farkas. Bár sokan megpróbálták beskatulyázni, Guggenheim sokkal összetettebb személyiség volt, mint ahogy azt a sztereotípiák sugallták.

A mottóm az volt, hogy vásárolj egy képet naponta, és ennek megfeleltem.

Peggy Guggenheim sosem járt főiskolára, és nem rendelkezett hivatalos művészettörténeti képzettséggel. Azonban, amiben hiányt szenvedett, azt kérdésekkel és tanulási vággyal pótolta. Mindig körülvette magát olyan emberekkel, akik tanították, és segítették őt a művészet világában való eligazodásban. Marcel Duchamp például „mindent megtanított neki a modern művészetről”; Howard Putzel, aki segítette a New York-i galériáját, az Art of This Century-t ; és Piet Mondrian, aki elsőként javasolta neki , hogy Jackson Pollock-ot.

[Arra a kérdésre, hogy hány férje volt:]

A sajátom, vagy másoké?

Noha Guggenheim életét a gazdag társasági események is jellemezték – gyakran rendezett zajos partikat velencei palotájában –, személyes történetét a veszteségek sorozata is meghatározta.

Apja a Titanic katasztrófájában vesztette életét, amikor Peggy mindössze 13 éves volt. Húga fiatalon halt meg szülés közben, másik nővére gyermekei pedig tragikus módon lezuhantak egy New York-i szálloda tetejéről. Egyetlen lánya, Pegeen, 42 évesen lett öngyilkos.

Peggy Guggenheim mindezeket a szörnyű veszteségeket túlélte, és továbbra is támogatta azokat a művészeket, akik később a 20. század legfontosabb alkotóivá váltak.

Peggy Guggenheim orra

Peggy Guggenheim nem csak az éles művészeti érzékével tűnt ki, hanem azzal a bizonyos orral is, amivel nem csak a festményeket szúrta ki.

Saját bevallása szerint „rettenetesen szenvedett” különleges orra miatt, amit élete során számos alkalommal próbált megműttetni, de az eredmények sosem nyerték el tetszését.

Egy alkalommal például Jean Cocteau, a híres francia művész tanácsára egy neves párizsi sebésznél próbálkozott, de a műtét után is elégedetlen maradt.

Peggy Guggenheim és a szerelem

Maxnek (Ernstnek) a békére volt szüksége a festéshez, és a szerelemre az élethez. Mivel egyikünk sem azt adta a másiknak, amire a legjobban vágyott, szövetségünk kudarcra volt ítélve.

Peggy Guggenheim-et soha nem tartották igazi értelmiséginek, és ez az, amiért sokszor alábecsülték történelmileg. Bár közismert műgyűjtő volt, gyakran inkább azzal foglalkoztak, hogy hány férfival volt viszonya, és ez dominálta róla szóló beszélgetéseket.

Kétszer ment férjhez, de mindkét házasság rövid életű volt, és válással végződött. Peggynek számos kapcsolata volt férfiakkal és nőkkel egyaránt, köztük Max Ernst és Samuel Beckett művészekkel.

1946-ban írt egy önéletrajzot, ahol mindenről beszámolt, a nőkhöz fűződő viszonyáról is.

Az én értelmezésében egyszerre volt nimfomán ( ő nyilatkozott egyszer így magáról) és egyszerre tekintette a szexet hatalmi forrásként, amivel irányítani tud, de a saját életét irányítani, nem másét.

Például:

A velencei palotájában található egy óriási Brancusi szobor, a Madár az űrben. Egy portréfilmben Jacqueline Bogart Weld életrajzíróval beszélget a szoborról:

Lefeküdtél vele? – kérdezi Weld „Volt viszonyom vele” – mondja Guggenheim. „Az a szörnyű, hogy azt hittem, ha viszonyom lesz vele, olcsóbb lesz a madár.”

Peggy nem ismert félelmet. Nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla. Ez hatalmas bátorságról és merészségről árulkodik. Az anekdoták alapján nem volt egy melegszívű személyiség, és sokszor kényelmetlenül érezte magát a saját bőrében. Amikor azonban elmerült a művészetben, megtalálta önmagát, és rátalált valódi identitására.