A történet előzményeit itt találod
A VÉGSŐ DÖNTÉS -ÖRÖKBEFOGADUNK 4. RÉSZ – Cikk sorozat a MINIMAGON
Szóval ott ültünk január 4-én Emma irodájában és egyből egy rossz hír a 2 éves korkülönbség volt a gyerekek között. Előttünk áll fél év amikor is semmi se történhet, abszolút semmi. De addig is el kell mennünk a kirendelt pszichológushoz, aki ha úgy itéli meg, azt mondhatja, hogy nem vagytok alkalmasak örökbefogadó szülőnek. Persze nem mondta azt J
Kétszer találkoztunk vele, egyszer a kisfiunk is velünk volt, nagyon szimpatikus volt neki. Tekintettel a családi előzményekre, azt javasolta, hogy egy 0-2 év közötti kislányt fogadjunk örökbe.
Nagyon megörültünk, hiszen mindig is szerettem volna egy kislányt. Boldogság volt, maga a gondolat is, hogy lesz egy kislányom.
Tervünket ekkor még szinte senki sem tudta a családban, de el kellett mondanunk. Volt aki könnyebben fogadta, volt aki nem, de ebből már nem csináltunk gondot, hiszen a 2 gyerekünket sem ajnározta soha egyik rokonunk sem, így nem érdekelt minket ki mit gondol erről. De rendben kellett tenni a családi hátteret, mert egy adoptált gyermek esetében igen is nagyon fontos, hogy milyen közegbe érkezik, és ezt egy évente egyszer látott közeli rokon simán keresztülhúzhatja.
Miután a pszichológus azt mondta, alkalmasak vagyunk, részt kell vennünk egy 4 napos tanfolyamon. Álltunk ott és nem értettük, hát mi szülők vagyunk már egy ideje, mit fognak nekünk újat mondani. Hát rengeteg mindent. Már az első nap után leesett állal mentünk haza, és annyi minden újat tanultunk. Annyira más érzelmekkel rendelkezik egy elhagyott gyermek, még az is amelyik 2 napos, hát még a nagyobbak, hogy nem is gondolná az ember. Iszonyatos nagy érzelmi hullámvasút volt az a két hétvége. Ráadásul 14 olyan csodálatos embert ismertünk meg, mindenki más sorsokkal jött, senkié nem volt egyszerű, de mindenkit egy cél vezérelt, gyermeket szeretnének.
A legnehezebb talán azt volt megértenem és elfogadnom, hogy egy anya hogyan mondhat le gyermekéről és adhatja örökbe, hagyhatja magára. De tényleg lehet olyan dolog az ember életében, amikor ez a legjobb megoldás, és tisztelni kell ezt a döntést, nem ítélkezni, mert ez a legjobb a születendő gyermeknek. Szerintem ez a legnehezebb döntés lehet a világon.
Miután vége a tanfolyamnak egy papírt kapsz, hogy elvégezted, ezzel el kell menni a területi gyámhivatalhoz, ahol jogerőre emelik és 3 évig érvényben lesz. Ez cca 2 hét, de nálunk 7 lett belőle, mert az egyik iratunkat később küldték meg. Ezek után ez azt jelenti, hogy attól a naptól kezdve bármikor hívhatnak, de tényleg bármikor, viszont ne gondolja azt senki, hogy úgy van mint az amerikai filmekben, hogy rohansz bevásárolni a kelengyét és másnap már ott is a baba. Egyedül az inkubátorban hagyott babák kerülnek gyorsan szülőkhöz, de ez nagyon kevés, országosan évente 10 alatt van a számuk.
Sajnos saját tapasztalatot még nem tudok megosztani, mert a mi telefonunk még nem csörrent meg, de ha úgy ítélik meg, mi lennénk a legalkalmasabb szülők a gyermeknek (mert nem a szülőkhöz választanak gyereket, hanem a gyermekhez szülőket) először pár szót mondanak róla, majd mutatnak egy fényképet, ha elfogadod megnézheted úgy, hogy a gyermek nem tudja, hogy valaki nézi őt éppen (általában játszóterezik a nevelőszülőkkel, ez már nagyobb gyermeknél van igy, nem babáknál) és ha ezek után is elfogadod, akkor rövid találkozók következnek.
4-5-6 ez helyzettől függ és csak ezek után térhettek haza családként. Sokak számára fontos a név. Persze, hogy fontos, hiszen a név kötelez ugyebár. A vezetékneved megkapja természetesen, de keresztnevet az esetek 99%-ban nem te választasz neki. Ennek is nagyon fontos jelentősége van, mert a későbbiekben, amikor elkezdi érdekelni a „ki vagyok én”, „honnan származom” kérdések, komoly lelki problémát okozhat, ha megtudja, nem csak a vér szerinti szüleit veszítette el, hanem a nevét is. Ezért is kell mindig a kezdetektől az életkorának megfelelően elmondani neki, hogy bár te vagy az anyukája, de nem te szülted meg őt.
Így ezt is el kell tudnod fogadni, hogy lehet, hogy Esztella lesz vagy Eufrozina, de lehet hogy Hanna, így kell őt szeretned.
Fotó:Freepik
