Avagy: mi az, ami nyilvánvaló a nyugdíjszakértőknek, de láthatatlan a kívülállók számára
Keszthely, 2025. július – „És mi van a férfiakkal?” – hangzott el nem először, nem is másodszor a kérdés, amikor szóba került a nők 40 év munkaviszony utáni nyugdíjba vonulásának lehetősége. Most Magyar Péter, a Tisza párt elnöke konkrét választ adott: ha kormányra kerülnek, a 40 év jogosultsági idő utáni nyugdíj lehetősége a férfiakra is ki lesz terjesztve.
Na de mit is jelent ez pontosan? És hogyan jutottunk el idáig?
100 év nyugdíjtörténelem dióhéjban
A magyar nyugdíjrendszer 1928-ban kezdte meg működését, amikor az első társadalombiztosítási törvény alapján megszületett az öregségi nyugdíj jogintézménye. Kezdetben kizárólag alkalmazottak jogosultak nyugdíjra, a mezőgazdaságban dolgozók, háztartásbeliek, nők jelentős része kimaradt a rendszerből. Egy „dolgozó férfiakra szabott” rendszer volt ez, erősen iparosodott gondolkodással.
A szocializmus éveiben (1949–1989) a nyugdíj nemcsak anyagi, hanem politikai kérdés is lett. Az állam egyre több réteg számára tette lehetővé az öregségi ellátást, de a rendszer a ’80-as évekre már komoly feszültségeket hordozott: a nyugdíjkorhatár relatíve alacsony volt (férfiaknak 60, nőknek 55 év), miközben a várható élettartam nőtt, és a gazdasági teljesítmény stagnált.
A rendszerváltás után a nyugdíjrendszer piacosítása és a magánnyugdíjpénztárak bevezetése is napirendre került – ám ezek az ellentmondásos reformok végül nem hoztak stabilitást, és sokakat kiszolgáltatottá tettek.
És akkor jött a "Nők 40"
2011-ben a kormány bevezette a Nők 40 programot: ha egy nő 40 év jogosultsági időt szerzett (tehát munkaviszony, GYED, GYES, stb.), akkor kortól függetlenül nyugdíjba vonulhatott. A döntést akkoriban sokan támogatták – hiszen a nők társadalmi szerepe valóban komoly, nem fizetett terheket is jelent (gyereknevelés, idősápolás).
Csakhogy a rendszer nem vált egyenlővé: a férfiak, akik ugyanúgy elérik a 40 év munkaviszonyt, kimaradtak ebből a lehetőségből.
Ez nemcsak igazságtalanságnak tűnhet, hanem demográfiai értelemben is problémás: a férfiak várható élettartama alacsonyabb, vagyis sokan eleve kevesebb ideig élvezhetik a nyugdíjat – már ha egyáltalán megérik.
Magyar Péter bejelentése: egy régóta húzódó vita vége lenne?
A Tisza párt ígérete tehát szimbolikus és gyakorlati jelentőségű is. Ha a férfiak is nyugdíjba vonulhatnak 40 év jogosultság után, azzal
– egy régóta fennálló nemi különbséget oldanának fel,
– reagálnának a férfiak korai halálozási statisztikáira,
– és egy, a munkavégzést valóban elismerő rendszert építenének tovább.
A kérdés persze az, mit bír el a rendszer?
A szakértők régóta látják – de erről senki nem beszél nyíltan
A nyugdíjrendszer nemcsak az életkor kérdése. A kulcs a jogosultsági idő mögötti élethelyzetekben rejlik. A „40 év munka” sokszor fizikai igénybevételt, megromlott egészséget, vagy épp folyamatos szakmai fejlődést jelent – nem mindegy, ki mit rak bele ebbe a 40 évbe.
És amit a kívülállók gyakran nem látnak:
👉 a nők 40 nem „extra juttatás”, hanem kompenzáció.
👉 A férfiak 40 pedig nem „ajándék”, hanem szükségszerű válasz egy demográfiai válságra. Mindjárt kifejtjük jobban.
A „Nők 40” nem extra juttatás, hanem kompenzáció
A közbeszédben gyakran hallani: „a nők könnyebben / hamarabb nyugdíjba mehetnek” – de ez a megfogalmazás torzít. A „Nők 40” valójában nem ajándék, hanem elismerés annak, hogy a nők pályafutása általában jóval többről szól, mint fizetett munkaidő.
Gondolj bele ( de valószínűleg úgyis tudod) : a nők nagy része nemcsak dolgozik, de éveket tölt gyermekgondozással (GYES, GYED, GYET), gyakran egyedül viszik a család logisztikáját, sőt, idős szülők ápolásában is nagyobb arányban vesznek részt, mint a férfiak.
Ez láthatatlan munka, amit a nyugdíjrendszer alig ismer el – vagyis a „Nők 40” inkább ennek a méltánytalan helyzetnek a kompenzálása, mintsem egy kivételezett, női kiváltság.
A szakértők tudják: egy nőnek 40 év munkaviszony többszörösen terhelt lehet – gyerek, háztartás, munkahely, gondozás – és mire eljut ide, sokan már nem az aktív pihenést választanák, hanem egyszerűen: levegőt vennének.
A „Férfiak 40” nem ajándék, hanem szükségszerű válasz egy demográfiai válságra
Most nézzük a másik oldalt. A férfiak ma jellemzően később kezdik a munkát, mert tovább tanulnak, és rövidebb ideig élnek, mint a nők. A KSH adatai szerint a magyar férfiak várható élettartama kb. 72 év, míg a nőké 79 év körül van – de ez is erősen rétegfüggő. Fizikai munkát végző, alacsonyabb jövedelmű férfiaknál ez az átlag jóval alacsonyabb lehet.
Mi következik ebből?
Sokan el sem érik a nyugdíjkort, vagy alig pár évet töltenek el nyugdíjban, mielőtt meghalnak.
A jelenlegi rendszer gyakorlatilag azt üzeni:
➡️ dolgozz 45-47 évet, fizess járulékot… és majd meglátjuk, megéled-e a nyugdíjat.
Ez nemcsak igazságtalan, hanem hosszú távon fenntarthatatlan is. A munkaerőpiac férfi dolgozói kimerülnek, kiégnek, és sokszor olyan egészségügyi állapotban vannak, amely már nem teszi lehetővé az aktív életvitelt – miközben tovább dolgoznak.
A „Férfiak 40” ( már, persze, ha ez lesz a neve) lehetősége tehát nem egy „kedvezmény” lenne, hanem válasz egy hosszú ideje súlyosbodó népegészségügyi és szociális problémára.
Mi az az egy dolog, amiről senki sem mond el neked…
…hogy a nyugdíjrendszer nem egy könyörtelen számítási képlet, hanem társadalmi tükör. Megmutatja, mennyire ismerjük el egymás életmunkáját – akár fizetett, akár láthatatlan. És hogy mikor tekintünk valakit „érdemesnek” a pihenésre, az legalább annyira kulturális, mint gazdasági döntés.
