Skip to content
Amikor a színpadra lépett a Bendegúzt játszó gyerkőc, Beleznay Péter, mér éreztem, hogy, okééééé, minden rendben lesz.
Le a kalappal előtte! Egy mai tizenévestől ez a fajta beszédmód már nagyon távol áll, ő mégis olyan folyékonyan, ízesen tolta a szöveget, mintha ebben a tanyasi világban nőtt volna fel. A mindent vivő, ízes ( isteni a magyar nyelv, ha káromkodásról van szó) káromkodások és a „pálinka mindenre gyógyír” mentalitás – még ha tudjuk is, hogy a pohárban csak üdítő van – teljesen átjött. Ebben a világban a pálinka a válasz minden bajra, és ezt a színészek is érezhető élvezettel játszották el.
Nekem néha kicsit szaggatottnak tűnt az előadás a sok gyors jelenetváltás miatt, de ez a „döcögés” valahol illett is a történet rusztikus bájához. Csankó Zoltán Baktere és Kubik Anna energiától duzzadó Banyája mellett ott volt persze a szürreális Sanyi, a ló is. Az Újvidékről érkezett Szabó Regina megmutatta milyen is Csámpás Rozi, amikor a szerelmet keresi, Mészáros Árpád Zsolt A Patás szerepében hozta a tőle már megszokott humort és emlékezetes pillanatokat.
Nagy Viktor igazgató hangsúlyozta, hogy ez a darab nem egy poros múzeumi emlék, hanem egy olyan nemzeti klasszikus, amely ma is képes generációkat összekötni. Szerinte a társulat igazi egységként, szívvel-lélekkel dolgozott, hogy az előadás „itt és most” működjön. Eperjes Károly rendező pedig hozzátette: a komédiát nem lehet félgőzzel játszani, ahhoz tempó és bátorság kell. Úgy látja, a darab az előadások során, a közönséggel való közös játékban fog igazán beérni.
Fotók: Tarnavölgyi Zoltán
Bővebben az előadásról, jegyek: https://magyarszinhaz.hu/programok/indul-a-bakterhaz/
A történet gyökerei egészen 1939-ig nyúlnak vissza, amikor Rideg Sándor megjelentette azonos című regényét. Az író a saját gyerekkori élményeit és a magyar vidék nyers, néha szürreális valóságát gyúrta össze egy olyan szatirikus művé, amely a legnehezebb időkben is nevetni tanította az embereket.
Az igazi országos hírnevet azonban az 1980-ban bemutatott televíziós film hozta meg, amelyet Mihályfy Sándor rendezett. Ez a produkció teremtette meg a ma már ikonikusnak számító karakterarcokat: Koltai Róbert Baktere és a tragikusan fiatalon elhunyt Olvasztó Imre Bendegúza olyan párost alkottak, akiknek minden mondata szállóigévé vált.
A film hatása felbecsülhetetlen; nemcsak a magyar vígjátékgyártás egyik csúcspontja lett, hanem egyfajta közös nyelvet is adott nekünk: a „bakterházi világ” kifejezés azóta is a leleményes túlélés és a harsány, őszinte vidéki humor szinonimája.
