Válunk? Krízismatek, avagy a tények számokban
A legutóbbi statisztikák szerint hazánkban minden négy házasságkötésre egy válás jut, ami jelentős javulás az elmúlt két évtizedben tapasztaltakhoz képest. A párkapcsolatok időtartama nő, jelenleg átlagosan 15–20 évvel a boldogító igen után mondjuk ki a felszabadító nemet.
A válásokat nagyobb arányban kezdeményezik a nők, mint a férfiak, és a felek jellemzően a negyvenes éveik elején járnak. Januárban a legnagyobb a válási kedv, de az első negyedév egészében véve is erősnek mondható, ha szakításról van szó. A válások 55%-ában érintett legalább egy 18 év alatti gyermek is.
A válás az egyetlen megoldás?
A hétköznapok egymásutánjában nem nehéz elveszíteni a fókuszt és elengedni egymás kezét. A logisztikai teendők, a gyerekek és a pénzügyek koordinálása, a fizikai és érzelmi kimerültség mind-mind hátráltató tényezők, nem csoda hát, ha egyre távolodunk.
Az sem kizárt, hogy a korábban édesnek tartott furcsaságok, a lényegtelennek tűnő részletek az élethelyzetünk megváltozásával sokkal nagyobb szerephez jutnak, és befolyásolják gondolkodásunkat.
A korábbi cuki mackó egy lusta disznónak, az édes kismacska meg egy vérszomjas pumának tűnik? Ideje beszélnünk egymással!
Rajtunk múlik, kivé válunk, és hogy válunk-e egyáltalán
Amikor beüt a krach, és nem lehet tovább kerülgetni a szobában évek óta békésen legelésző elefántot, a legjobb, ha önvizsgálatot tartunk, és kiderítjük, hogy került oda. Felesleges magyarázkodni és tovább titkolózni, tiszta vizet kell önteni a pohárba!
Van, hogy bőven elég egy kiadós, őszinte és hosszúra nyúlt beszélgetés, máskor úgy tűnhet, egyszerűen feloldhatatlan ellentét feszül közöttünk. Ha mégis maradnánk a párkapcsolatban – akár érzelmi, akár anyagi megfontolásból –, felejtsük el „az idő majd megoldja” – jellegű lózungokat, és csodavárás helyett vegyük kézbe az irányítást!
Ne feledjük, az, ahogy egy párkapcsolatban a társunkkal és önmagunkkal bánunk, nemcsak a jelen eseményeire van hatással, hanem gyermekeink jövőbeni párkapcsolatait is meghatározza. Minden, amit teszünk vagy nem teszünk, az ő szívünkben, elméjükben továbbírja magát. Így bármekkora is a távolság köztünk szülőként, mindig figyeljünk a partner méltóságának megőrzésére és saját jóllétünkre. Ha feldühítjük magunkat, vagy méltatlan helyzetbe kerülünk, emlékeztessük magunkat arra, hogy miért döntöttünk annak idején a másik mellett, és próbáljunk meg higgadtak maradni.
Válóokok, avagy miért válunk?
A vezető válóokok között jelen van az elhidegülés, egyik vagy mindkét fél hűtlensége, a személyiségfejlődésből fakadóan eltérő világnézet és életcél megfogalmazása, a pénzügyi nehézségek és értékkülönbségek kapcsán fellépő állandó vita, valamint a gyereknevelés kérdéseiben való meg nem egyezés. Vagyis legtöbbször azért válunk, mert nem tudjuk, hogyan kell beszélgetni, megegyezni és megbocsátani.
Mielőtt válunk…
Tegyük fel magunknak a kérdést: eldobni, pótolni könnyebb, mint küzdeni a kapcsolatért? Nem, csak más!
Valamit fontos tisztáznunk: bár gyakran hivatkozási alap a felek között, valójában soha nem a gyerekek miatt maradunk. Egy gyerek se akarja, hogy folyton vitatkozzanak a feje felett. Egy gyerek se akar egy hidegháborús helyszínen felnőni. Nyugalmat akar, békét és biztonságot. Szülőként pedig ezt kell megadnunk neki – néha úgy, hogy válunk.
Menteni, ami menthető
Előfordulhat, hogy anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy pontot tegyünk a történetünk végére. Lehet, hogy bár jelenleg épp meg tudnánk fojtani a kedvest egy kiskanálnyi vízben, még emlékszünk, milyen volt szeretni őt. Talán csak nem tudjuk elengedni, talán még mindig ő az igazi: dolgozzunk a kapcsolatért együtt, hatékonyan.
Fontos! A párkapcsolaton dolgozni, segítőt bevonni akkor lehet, ha a felek egyenrangúak a kapcsolatban, bántalmazó helyzet nem áll fenn, és mindketten önként vetik alá magukat a folyamatnak. Ha bántalmazó kapcsolatból szeretnél kilépni, és segítségre van szükséged, az UNICEF listájából megtudhatod, kihez fordulhatsz.
Párterápia
Közkeletű tévedés, hogy terápiára azoknak van szüksége, akikkel valami nagy baj van.
Valójában azonban a párterápiás ülések kisebb elakadások és komoly krízisek esetén is a párok segítségére lehetnek.
A folyamat jellemzően 5–20 ülésből áll, 2–10 hónapon át, leggyakrabban kéthetenkénti találkozókkal. A terapeuta vagy terapeuták segítségével feltárhatjuk problémáink gyökerét, kimondhatjuk a bennünk ragadt gondolatokat, és megtanulhatunk jól és eredményesen kommunikálni egymással. Az egyes találkozók közötti időben rendszeresen kapunk majd házi feladatot egyénileg és csapatban egyaránt.
A párterápia nem szükségszerűen jelenti, hogy némi önmagunkon és egymáson való munkálkodást után örök boldogságban fürdőzünk a naplementében, azt viszont elősegíti, hogy újra őszintén és játszmáktól mentesen tudjunk beszélni egymással.
Technikai infók: egy ülés átlagosan 70–90 percig tart, díja jellemzően 20 000 forinttól indul, attól függően, hogy melyik településen és hány terapeuta bevonásával zajlik.
Párkapcsolati mediáció
Amikor minden kötél szakad, jól jöhet egy külső, mindkét féltől független és objektív, támogató szakember bevonása. A párkapcsolati mediáció során konkrét, megoldásra váró problémákat tárunk fel, és cél(oka)t jelöljünk ki párosunk számára. A mediátor egyfajta serpa vagy idegenvezető, aki segítő kérdésekkel kísér minket az egymás felé vezető úton. Az első ülés végén megállapodás készül, melynek betartásáért mindkét fél egyenlő arányban felelős. Az üléssorozat 2–8 találkozóból áll, és a folyamat végére ideális esetben jelentősen javul a felek közötti kommunikáció.
Amennyiben az üléssorozat kezdetén vagy a folyamat során kiderül, hogy a párkapcsolat újraalkotása helyett inkább a korrekt lezáráson gondolkodnánk, a párkapcsolati mediációt válási mediáció válthatja fel. Ebben az esetben a közös munka célja, hogy sértődések és sárdobálás nélkül, mindkét fél számára kielégítő módon váljunk el.
Technikai infók: a párkapcsolati mediációs ülések átlagosan 2–3 órásak, áruk kb. 25 000 Ft-tól indul.
Válunk vagy nem válunk?
A terápiás vagy mediációs helyzetre való nyitottság, a folyamatban való részvétel nem szükségszerűen jelenti, hogy a kapcsolatot sikerül megmenteni.
Ahhoz azonban mindenképpen hozzájárul, hogy a pár közötti kötődés megerősödjön, vagy a felek egyetértésével, méltósággal szakadjon meg.
Ha már rég nem jó, ha nem elég jó: érdemes belevágni!
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
