Hol vagy, orgazmus? Avagy beszéljünk nyíltan a szexről nőként is!
Azt szoktam mondani, hogy a szexbe bármi belefér, amiben nincsenek kiskorúak, állatok vagy hullák és a felek teljes egyetértésével történik.
Ebből következik, hogy a jó szex, ahogy az orgazmus is, sokféle lehet. Megélheted párban, csoportban vagy egyedül, lassú és elnyújtott vagy gyors és heves együttlét során. Lehet szinte néma vagy akár nagyon hangos, lágy és gyengéd, mocskos és erőszakos: csak rajtad – illetve rajtatok – áll, mitől jó, ami jó.
Szóval harmincas nőként nekem az a véleményem, hogy ha az orgazmus ritka vendég a hálószobánkban, panaszkodás, lemondás és színlelés helyett öntsünk tiszta vizet a pohárba!
Felejtsük el, hogy ha a nő nem élvez el, akkor a szexnek nem volt semmi értelme!
A szex orgazmus nélkül is lehet csodálatos és orgazmussal együtt is lehet kellemetlen vagy unalmas. Persze szuper, ha a partnerünk azt akarja, hogy nekünk is legyen maradéktalanul jó, de nem kell rosszul éreznünk magunkat akkor se, ha nekünk aznap este épp nem jött össze. Attól még ugyanolyan teljes értékű nők vagyunk – és a partnerünk sem feltétlenül béna!
Ne a hollywood-i filmekhez és a pornóhoz mérjük magunkat!
A romantikus filmekben és thrillerekben sosem kell mosni-főzni-takarítani, mindig van idő egy kis entyempentyemre és a tökéletes testek tökéletes találkozása mindig boldog egymásba olvadásban teljesedik ki. A pornó még ennél is jobb: minden nő folyton nedves, minden pénisz non stop erektált és az aktus már a harmadik mozdulattól őrjöngő sikolyokkal, lelkes kiáltásokkal és áradó testnedvekkel jár együtt. Csak hát a valóság egy kicsit más, ugyebár.
És ha ezt az egyszerű alapvetést el tudjuk fogadni, máris könnyebb lesz az életünk! A filmek, a pornó, a szexvideók médiatermékek, amiknek a fogyasztása – egy bizonyos mértékig legalábbis – teljesen egészségesnek tekinthető. De fontos tudatosítanunk magunkban, hogy az nem a valóság! Csendben élvezni, fáradtnak lenni, előjátékot igényelni ugyanannyira oké, mint vad cowgirl-ként minden este meglovagolni a helyi cowboy-t.
Derítsük ki, mire vágyunk igazán!
Mi nők hajlamosak vagyunk arra, hogy azt tegyük, amit elvárnak tőlünk. Vagy azt, amiről azt hisszük, hogy azt várják tőlünk. Szóval könnyen lehet, hogy elmúltál harminc (negyven, ötven, vagy még több), olvasod ezt a cikket és arra gondolsz, bárcsak kipróbáltad volna a… (És itt lehet bármi a kötözős szextől a párcserén keresztül az üvegdildóig ízlés szerint.)
De nem tetted. Mert nem merted. Mert nem tudtad, hogy lehet. Nem gondoltad, hogy egy erkölcsös nő csinálhatja, esetleg a párod reagált furcsán, amikor megemlítetted. Vagy olyan régen szexeltél már, hogy mostanra valahogy nem is tűnik fontosnak igazán.
Hellóóóó! Már hogy ne lenne fontos az, amire vágysz?! Attól, hogy valamiről fantáziálsz, még nem kell csinálnod. Attól, hogy csinálod, még nem kell élvezned. Attól, hogy élvezed, még nem kell szégyellned. Lehetsz önazonos, kereshetsz új utakat, feszegetheted a határaidat, ahogy és amikor csak akarod.
Megjegyzés: Mondjuk, ha kipróbálsz valamit, amit mindig is ki akartál próbálni, de nem élvezed, értelemszerűen ne csináld. Ér nemet mondani bármikor arra is, amit eredetileg te akartál. Igen, a szexben IS.
Beszéljünk a vágyainkról és megéléseinkről!
Az a tapasztalatom, hogy ha egy nő nem élvezi látványosan a szexet, nem kezdeményező vagy nincs legalább néhány szexi fehérneműje, illetve segédeszköze, akkor azt mondják rá, frigid. Ha azonban élvezi és szereti a szexet, komplett fegyverarzenálja van és sok dologra nyitott, kurva. De akkor hol az igazság?!
Mindenkinek sajátja van, amit egyedül vagy a párunkkal együtt kell megkeresnünk. Épp ezért a legjobb, amit tehetünk, hogy beszélünk a szexről azokkal, akik közel állnak hozzánk. Szóval szerintem
- mondjuk el a kedvesünknek, miről fantáziálunk, mi tetszik és mi nem, mi esik jól az ágyban és mi az, amit másként szeretnénk!
- fogalmazzuk meg a vágyainkat és az elvárásainkat, irányítsunk aktus közben, fejezzük ki egyértelműen azt, amit akarunk – és hagyjuk végre a csudába az álszenteskedést! (Nyugi, attól még nem leszel control freak, hogy a gondolatolvasás képességének elvárása helyett visszajelzéseket adsz a partnerednek arról, ami épp történik!)
- sokat segíthetünk önmagunknak és nőtársainknak – pláne a gyermekeinknek- ha őszintén és tabuk nélkül beszélgetünk a szexről. Ha megosztjuk tapasztalatainkat, aggodalmainkat, bizonytalanságainkat és nehézségeinket, gyorsan rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül és minden problémára van megoldás. És ha már így belejöttünk, a védőnőt, nőgyógyászt, háziorvost se felejtsük el kikérdezni, ha épp van miről.
A maszturbáció és az orgazmus kéz a kézben járnak
A gyerekek viszonylag korán ráébrednek arra, hogy a nemiszervek izgatása jó érzés. Csakhogy míg a kisfiúk minden vizelés alkalmával érintkeznek a saját péniszükkel és látják a nemiszerveiket, hiszen a testükön kívül helyezkednek el, addig a kislányok anatómiai okokból sosem találkoznak a saját puncijukkal.
Ha ehhez hozzáadjuk, a kisfiúk önkielégítéséhez, zacsiigazításához, vagy éppen a nők iránti szexuális érdeklődéséhez már egészen kicsi kortól pozitív visszajelzések és elismerő csettintések társulnak, a kislányok maszturbációja viszont szégyenteljes, rejteni való tevékenység, könnyen rájöhetünk, hogy a lányok-nők önkielégítése miért számít még mindig tabunak.
A maszturbáció, saját testünk felfedezése azonban az orgazmus előszobája! Hiszen hogyan várhatjuk el egy másik embertől, hogy ismerje minden rezdülésünket és felismerje szükségleteinket, ha mi magunk sem tudjuk, mi a jó nekünk?! Ahelyett, hogy azon lamentálnánk, vajon az önmagunkkal folytatott szex megcsalásnak számít-e, inkább csináljuk rendszeresen!
Tapasztaljuk ki az erogénzónáinkat, az egyes eszközökre és örömszerzési módokra való nyitottságunkat és éljük meg a gyönyört!
Nyugi! Bár nem beszélünk róla, mindenki csinálja! Csupán 3% azoknak a 19-49 éveseknek az aránya ma Magyarországon, akik soha nem maszturbálnak. A többség heti 2-3 alkalommal szerez örömet magának, aktuális párkapcsolati státuszától függetlenül.
Jön! JÖN! JÖÖÖÖN a 3, 2, 1, orgazmus című cikk hamarosan!
A SZERZŐ
Z. Kocsis Blanka vagyok, nő, mamikaze, újságíró, meseszerző, szövegíró, vállalkozó, a Minimag főmuftijának helyettese és három kiskorú dedikált mindenese. Bevallom, ennek ellenére sem tudok eleget arról, hogyan is működik valójában ez a nagyszabású, sokszereplős valós idejű társasjáték – a.k.a élet -, de hiszem, hogy egymásra figyeléssel, hallgatással és beszéddel sokat tanulhatunk egymástól. Egymásról és önmagunkról. Próbálkozom, elesek, fejjel megyek a falnak, felállok, újra nekikezdek és így tovább, nap nap után. Tapasztalom, hogy a világ tele van érdekes emberekkel, izgalmas helyekkel, különleges témákkal és fantasztikus lehetőségekkel – nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy észrevegyük őket. Jössz?!
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak!
Cikkeim a Minimagon:
