„Akár azért hord maszkot valaki, mert szeretetre, elfogadásra, biztonságra törekszik, akár azért, mert körmönfont szándéka, hogy megtévessze a külvilágot – az álarc akkor is csak ál-arc. Nem igazi.”
Bár farsang már elmúlt, de mindegy is, mert úgyis egész évben hordunk álarcokat. Legalábbis a legtöbben.
Maszkolás
Mostanában többször hallottam ezt a kifejezést: maszkolás. Egy 40 pluszos ismerősöm a minap mondta: „Én nem maszkolok. Engem nem érdekel, lesz, ami lesz. Öreg vagyok én már ehhez.”
Először gondolkoznom kellett, mire utal, de hamar rájöttem, hogy nem az orvosi maszkról és nem is kozmetikai arcpakolásról beszél. Hanem arról, mennyire elege van azokból az emberekből, akik jópofát vágnak valamihez, de látszik a szemükből, hogy nem azt gondolják, amit mutatnak. Akik megkérdezik: Hogy vagy? – de a válaszra már nem figyelnek oda. Hiszen az illető csak jó arc akart lenni azzal, hogy érdeklődést mutatott.
Aztán van az a típus, aki nem Téged akar megtéveszteni az álarccal, amit magára ölt. Hanem azt hiszi, hogy a maszk megvédi őt valamitől/valakitől. Hogy a maszktól olyannak látszik, ami elijeszti majd a másikat. Legjobb védekezés a támadás alapon.
S van, aki azért ölt álarcot, mert szeretne idomulni, beilleszkedni egy közegbe, hogy olyan legyen, mint a többiek. Olyan legyen, amit szerinte elvárnak tőle.
Végül pedig van, aki az álarca nélkül tükörbe sem mer/bír nézni.
Az álarc akkor is csak ál-arc.
Akár azért hord maszkot valaki, mert szeretetre, elfogadásra, biztonságra törekszik, akár azért, mert körmönfont szándéka, hogy megtévessze a külvilágot – az álarc akkor is csak ál-arc. Nem igazi.
Az álarccal az a baj, hogy aki közel megy, látja, hogy hamis. Az álarcot hosszú távon viselni fárasztó. Mindig figyelni kell, hogy ne hulljon le. Még a bőr is bepállik alatta. Nem lehet kilátni mögüle rendesen. Kényelmetlen.
Ráadásul a hamis dolgokat ösztönösen érzékeljük és tudattalanul elutasítjuk. Érezzük, hogy valami nem oké. A másik nem őszinte, valamit rejteget, valamilyen hátsó vagy legalábbis számunkra ismeretlen szándéka van. Így nem bízunk benne. Hiába a külső máz, átlátunk rajta. Előbb vagy utóbb.
Ám a másik maszkolását nem tudjuk befolyásolni. Maximum azzal, ha megmutatja igazi arcát, akkor elfogadást, megértést és empátiát tanúsítunk.
Mit tehetünk, ha nem akarunk álarcok mögé bújni?
Önismeret. Tükörbenézés. Régi sebek és traumák feldolgozása.
Őszinteség önmagunkhoz. Elfogadása annak, amik vagyunk. A hibáinké is. Azokon tudunk dolgozni, kijavítani. Erősségeinket pedig megragadni és megölelni. Képességeinket fejleszteni.
Megválaszolni a kérdést önmagunknak:
Ki vagyok én valójában? A nevem, a titulusom, az életkorom, a státuszom, a végzettségem, a pozícióm levetve? Ki vagyok az önmagamra aggasztott címkék nélkül? Hogyan tudok kapcsolódni ahhoz, amit így látok, érzek?
Milyen a valódi arcom? Mi történik, ha ezt megmutatom a páromnak? A gyermekemnek? A kollégáimnak?
Ha ők nem fogadják el az igazi arcom, akkor mit tehetek másképp? Biztosan bennem van a hiba?
Tükörbenézés. Önismeret. Önérvényesítés. Tiszta kommunikáció. Elfogadás. Empátia. Szeretet. Fellélegzés. Ál-arcok nélkül.
A SZERZŐ
Gyulai Krisztina – stresszmentor és selfness coach
Miért éppen selfness? Mert az minden, ami Te vagy, amikor testbe-lélekben-mentálisan jól vagy, tudatos vagy, jelen vagy.
Miért éppen stressz? Mert mindenkit érint, de csak kevesen tudják jól kezelni, pedig alap a jólléthez és egészséghez.
Miért éppen coach és mentor? Mert így tudok ott lenni Veled és megmutatni, hogy tudsz segíteni magadon. A kulcs Te vagy.
Itt tudhatsz meg többet rólam és a munkamódszeremről: https://egeszsegesharmonia.hu/
Cikkeim a Minimagon: Gyulai Kriszta
