Gimesi Dóra író-dramaturg minden mesekönyvében van egyfajta intelligens humorral átitatott érzékenység. Egy olyan egyedi stílusjegy, amely nem tanulható, hanem a szerző bensejéből, ösztönszerűen fakad – és amely nélkül az Emma csöndje nem lenne ilyen kimagasló gyerekirodalmi alkotás. Hidd el, ez a kötet a ti gyerekszobátokból sem hiányozhat!
Az Emma csöndje története
A Pagony Kiadó gondozásában megjelent mesekönyv központi szereplője Emma, a hétéves, elsős kislány. Emma ránézésre olyan, mint a többiek, de ha közelebbről megismerjük, rájövünk, hogy a látszat csal: Emma más.
Nem szereti az idegen felnőtteket, a gyerekeket, a zajokat, az ismeretlen dolgokat. Nem szívesen beszélget másokkal, és bár egy csomó dolog van a világban, ami egész egyszerűen nem érdekli őt, a tenger élővilágáért szinte odavan. A tenger zúgása az egyetlen például, ami meg tudja nyugtatni őt.
A szabadidejét a szülei tengerbiológiai laborjában tölti, közben segédkezik a partra vetett és sérült állatok megmentésében, ápolásában. A gyerekekkel ugyan valahogy nem ért szót, de a némaságukban is beszédes tengeri állatokkal jól kijön. Szavak nélkül is érti, mit mondanak.
Két héttel azután, hogy Emma suliba kerül, túl sok lesz a stressz, a zaj, a csúfolódás és a bullying, így Emma üt, ezért büntetésből hazaküldik őt. Az otthonlét burkot von köré, ő pedig soha többé nem akar elmenni onnan… Egészen addig, míg tengeri barátai meg nem tanítják őt a bátorság igazi természetére.
Emma csöndje mindannyiunk csöndje
Bár a mesekönyvben megjelenített hiperszenzitív, szenzoros és autizmus spektrum zavaros Emma cseppet sem átlagos gyerek, az új közösségbe kerülés félelmeit és nehézségeit mindannyian ismerjük.
Pontosan tudjuk, milyen az, amikor nem értjük az adott mikroközösség szerveződését, nem tudjuk, ki a vezető, kivel kell jóban lenni, kitől jobb távolságot tartani, ki a pletykás, és ki az, akire bármikor bármiben számíthatunk. Mind ismerjük a kívülállóság terhét, és minden gyerek – a legcserfesebb, legmagabiztosabb is! – érezte már nagyon egyedül magát.
Az Emma csöndje mindannyiunk csöndje, hisz ki így, ki úgy, de idővel mind megtanuljuk, hogy az életben vannak cápák, bálnák, polipok, medúzák és tengeri uborkák is. De a cápák félelmét, a tengeri csillagok nélkülözhetetlenségét és a tenger kékjének valódi mélységét csak kevesen ismerik.
Mikroműanyag és lélek
Az Emma csöndje allegóriája nemcsak abban segíti a gyerekeket, hogy megértsék a közösségi működés szabályait és a kapcsolódási nehézségekkel küzdő gyerekek lelki terheit, hanem abban is, hogy többet megtudjanak a tengerbiológiáról és a tengeri állatok életéről.
Ahogy a vízben élő állatok felismerik ugyan a tengerben lebegő mikroműanyagokat, mégsem képesek kiszűrni őket a vízből, úgy mi, emberek sem tudjuk elkerülni mindazt a rosszat, amit az élet tartogat nekünk. A gonoszságot, a pletykát, a gúnyt, a rosszindulatot nem tudjuk nem meghallani. Befogadjuk, átmegy rajtunk, formál minket – akkor is, ha mire felnövünk, megtanuljuk távol tartani magunktól azokat, akik csak rombolnak bennünket.
Jól csak a szívével lát az ember
Észrevetted már, hogy egyes helyzetekben – amikor valaki bosszant, ostobán viselkedik vagy irracionális döntéseket hoz – hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy ismerjük a teljes képet? A legtöbbször azonban legfeljebb csak sejtéseink vannak arról, mi mozgatja a másik felet. Az, ahogy ítélünk, többet mond el rólunk, mint arról, aki felett ítéletet hozunk.
Ezt tapasztalják meg Emma szülei is, amikor egy partra vetett kardszárnyú delfint vesznek kezelésbe. Fülöpnek látszólag semmi baja, és minden vizsgálat szerint egészséges, ezért vissza kell mennie a tengerbe. Valami még sincs rendben vele: nem kommunikál a többi állattal, fél Emmától, nem találja fel magát az akváriumban… Ő valahogy más.
Végül Emma megfejti a kardszárnyú titkát: rájön, hogy Fülöp nem hall. Ezért nem tud tájékozódni, ezért nem találja a barátait, ezért nem észleli a hajók közeledtét vagy a partot sem. És ezért van szüksége segítségre is.
Miatta Iván, a sérülése miatt a tengertől rettegő cápa úgy dönt, újrakezdi az életét. Miatta Emma úgy dönt, beszélni kezd, és felhívja az emberek figyelmét a környezetkárosító magatartás súlyos következményeire. Miatta az addig az érzelmek láthatatlan világára siketvak laboratóriumi vezető végre felfigyel arra, hogy van, ami első ránézésre korántsem egyértelmű. Fülöp mássága miatt a világ újra egésszé kerekül.
A SZERZŐ
Kocsis Blanka vagyok, háromgyerekes mamikaze, szövegíró, nő, feleség.
Hosszú éveken át semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy anya legyek. Aztán amikor az lettem, igencsak meglepődtem, hogy a grandiózus „anya vagyok” életérzés helyett inkább csak zavart éreztem. Hát hol a megígért babaillat, rózsaszín köd, teljes összeolvadás és belső béke, amire szerződtem?! Megdöbbenve vettem észre, hogy nekem nem megy az „aludj, amikor a baba alszik”, és egyáltalán nem tudok belelazulni az anya – mártásztyúárt – szexistennő szerepbe. Csak úsztam az árral – nem ritkán ráadásul az árral szemben.
Ma már három okos, ügyes, szép és – nekem – tökéletes kiskorú kevéssé tökéletes, gyakran bakizó és önleevésben világbajnok anyja vagyok, főállásban szövegíró vállalkozó. Néha elbízom magam, és kis korkülönbséges anyukaként azt képzelem, láttam már mindent, meg annak az ellenkezőjét is. Aztán jönnek a gyerekeim, és bebizonyítják, hogy már megint alábecsültem őket.
Szakmai tevékenységemről itt tudhattok meg többet:
Hatékony szövegírás vállalkozásodnak
Hájas csabattát, orrnyalókát, sörterétest valaki? | Harcos Bálint Felhőcukrászdájában jártunk
Melyik öt–nyolc éves ne lenne kapható bármikor egy kis édességre?! Harcos Bálint pedig a gyerekek
Babaróka kövecskéi | Minimag könyvajánló
Megjelent a legújabb Babaróka mesekönyv, és a Babaróka kövecskéi méltó folytatása az egyszerre tényfeltáró és
Kicsibácsi és Kicsinéni (meg az Imikém) visszatér (bár el sem ment) | Színes szagos könyvajánló
„De kanyarodni, nyuszi, azt belülről kell. Szív, kalandvágy és dőlésszög. Ez a három. Meg, na
