Bevallom, nem ez az első kötet, amit Wéber Anikó írónőtől olvasok, így bíztam benne, hogy A gondolatolvasó is legalább annyira fog tetszeni, mint Az osztály vesztese, a Zuhanórepülés vagy az El fogsz tűnni című kötetek. Minden kívánságom így teljesüljön!
A gondolatolvasó - a sztori
A Gondolatolvasó egy ismeretlen személy az iskolában – rejtély, hogy egy diák, egytanár, vagy akár a portás-e. Mindenesetre olyan valaki, akinek egy az aulában kihelyezett dobozon keresztül lehet üzenetet küldeni. Erre a levélre aztán valahogy titokban mindig megérkezik a Gondolatolvasó válasza.
Amikor egy új diák, Tamás, érkezik az iskolába, a Gondolatolvasó személyére váratlan veszély leselkedik. Tamás ugyanis, akárcsak a többi gyerek, már az első napon levelet ír a titokzatos alaknak. Ezután annak rendje-módja szerint várja a választ – és amikor megkapja, eldönti, hogy mindenáron fényt derít a Gondolatolvasó valós identitására.
Néhány nappal később azonban nyomozását váratlan, rosszindulatú incidensek szakítják félbe. Úgy tűnik, hogy rosszakarója nemcsak őt pécézte ki: a tehetséggondozó szakkör három másik diákja is érintett az ügyben.
De mégis ki lehet az, aki ennyire pikkel a legjobb tanulókra? Tamás egy újabb megoldatlan üggyel kerül szembe. Mivel az idő előrehaladtával sem a heti zaklatások, sem Tamás kíváncsisága nem csillapodik, a fiú úgy érzi, társaival együtt neki kell megoldania az ügyet.
Végül sikerül meggyőznie a többieket is, hogy nyomozzanak együtt az elkövető kilétével kapcsolatban. Így már egyszerre két rejtélyre próbálnak fényt deríteni: ki lehet a Gondolatolvasó? És ki zaklatja őket?!
Ezt szerettem A gondolatolvasóban
A sztori a négy fiatal -Tamás, Regina, Szasza és Karesz – szemszögéből van megírva.
Zseniális húzás – és épp emiatt A gondolatolvasó az egyik kedvencem lett!
Ezáltal ugyanis még részletesebb képet kaphatunk a négy karakterről, jobban megérthetjük őket, megtudhatjuk személyes titkaikat, motivációjukat.
“Miért gondolják a felnőttek, hogy tudják, mi a jó nekünk?” – kérdezi Tamás a könyv utolsó traktikusaiban.
Azért szerettem volna kiemelni ezt a mondatot, mert úgy érzem, ez nagyon passzol a könyv hangulatához. Főleg a legelején – mikor Tamást az anyukája már ötödszörre íratta át másik iskolába, amit azzal magyarázott meg, hogy Tamásnak ez a legjobb, holott valójában nem is vette figyelembe fia érzéseit.
Miért érdemes elolvasni? Zárszó
A kiadó kor ajánlása szerintem most is találó volt, viszont szerintem néhány szülőnek sem ártana elolvasni a kötetet. Így talán könnyebben ráébrednének, hogy csak azért, mert felnőttek, még nem biztos hogy tudják, mi a jó gyereknek.
A SZERZŐ
Szalók Zóra vagyok, 17 éves francia-angol szakos gimnazista.
Ha megkérdeznék tőlem, mi az, amit fontosnak tartok magamról elmondani, azt válaszolnám: „Semmi.”
De csak azért mondanám, mert nem akarnám, hogy tudják, hogy a mangák a kedvenceim, hogy nem szívesen barátkozom, de ha valakit közel engedek, akkor igazán a szívembe zárom, vagy hogy szerintem mindenkiben van valami különleges.
A „Semmi” egyszerűbb és könnyebb. Betakar és nem kell magyarázkodni, ami jò, mert utálok.
A Minimag oldalán ezentúl arról mesélek majd, milyenek vagyunk mi, „ezek a mai fiatalok”.
