A Minimagon rendszeresen felbukkannak az olyan tárgyak, amiknél a design szinte felülírja a funkciót, és sokkal komolyabb tervezői gondolat van mögöttük – volt már ilyen a gyerekméretű építőkockáknál, a Louise Mischa x Jojo Factory összeállításnál, sőt még a Crocs egyik kollabójánál is. Most megint találtam egy ilyet, és ez egy fakockahalom, ami a fizika törvényeinek szegül ellen.
A tárgytervezésben ritka az olyan kiindulópont, amely egyszerre ennyire személyes és praktikus: a stuttgarti Loggos ötlete egy idősotthon demenciaosztályán született meg, a készítők saját nagypapája számára. Az alapgondolat az volt, hogy az idősödéssel járó nehézségek mellett is lehessen valami újat és örömtelit létrehozni – egy olyan játékot, amely minőségi megjelenésével komolyan veszi a felnőttet, megszólítja az embert, és képes oldani az elszigeteltséget.
Amikor az első prototípusokat véletlenül az otthonban felejtették, a következő látogatáskor már ott ült körülötte a szakács, két ápoló, látogatóba érkező gyerekek és a bent lakók. A játék pontosan azt tette, amire szánták: összekötötte a különböző generációkat és szerepeket egy közös tevékenységben.
Mágnesek nélkül: mérnöki tapadás és a súlypont egyensúlya
Ha ránézel egy elkészült Loggos építményre, a szemed automatikusan átverést gyanít. Az elemek olyan valószínűtlen, növényi indákra vagy organikus szobrokra emlékeztető ívekben kapaszkodnak egymásba, hogy az első gondolatod a rejtett mágnes lesz.
Pedig nincs mágnes. A készlet mindössze háromféle ferde vágású alapelemből és egy elágazó Y-kialakítású darabból áll. A stabilitás kulcsa a végekre felvitt speciális tapadóréteg (gripfolie), amely rendkívül ellenálló, nyál- és élelmiszerbiztos, és megadja azt a tartást, amivel az elemek nem csúsznak le egymásról építés közben. A tornyok nem a mágneses vonzás, hanem a precíz egyensúlyozás és a finommotorika révén maradnak állva.
Az aranymetszés arányaira épülő geometriának köszönhetően az intuitív építés során meglepően organikus formák jönnek létre.
Nem tudsz veszíteni, nincs „elrontott” lépés. Pontosan úgy működik, mint a valódi, tiszta nyílt végű játékok: leülsz elé, megfogod az anyagot, és hagyod, hogy a kezed gondolkodjon a fejed helyet
Kinek találták ki
A gyártó 3 éves kortól ajánlja, felfelé nincs korhatár. Nem véletlenül – a fejlesztők kifejezetten arra törekedtek, hogy egy idősebb generációt is élvezze a játékot: igényes megjelenéssel, ami nem gyerekes, mégis azonnal hív, hogy hozzányúlj.
Oldja a visszahúzódást, és az is odaül játszani, aki egyébként nem ülne le egy társasjátékhoz. A terméket emellett szabadidős használat mellett ergoterápiában, illetve ADHD-val vagy demenciával élők foglalkoztatásában is alkalmazzák – ezt nem orvosi ígéretként érdemes kezelni, inkább arról szóló infóként, hogy nem egy sima játékról van szó.
Szoborként működik a térben
A kockák német, tanúsított bükkfából készülnek, csiszolva, pácolva, olajozva – Montessori-pedagógiából merítve, a szabad játékra fókuszálva. Az L-készlet 30 sima és 3 Y-alakú elemet tartalmaz, hozzá jár egy ötletfüzet és egy vászonzsák, az egész csomag nagyjából 800 gramm. A csomagolás is átgondolt: újrahasznosított, Neu-Ulmból beszerzett pizzadoboz-kartonból készül, hogy ne kelljen külön gyártósort futtatni hozzá.
A Loggos azért fogott meg minket, mert egy egyszerű, okos és végtelenül méltóságteljes tárgy, ami észrevétlenül képes leültetni egymás mellé két ( vagy több) embert, függetlenül attól, hogy hét- vagy épp nyolcvanhét évesek.









