ismerkedés

Szerelmi leckék kezdőknek nemzetközi vizeken írásom első részét itt olvashatod el, de ha kihagynád a felvezetőt, és rögtön azt akarod tudni, kikkel sodort össze az élet és mire jutottam velük, akkor jó helyen jársz! (Spoiler alert: nem azt kapod majd, amire számítasz, de egy középkategóriás Romana-füzetet még így is simán kitesz a sztorim. Mondjuk fogalmam sincs, lesz-e a végén hepiend.)

Három hónapja annak, hogy kihúztam magam, feldobtam egy sminket és belevágtam a nagy Tinder-kalandba. Eredetileg úgy terveztem, hogy kizárólag magyar, harmincöt és ötven közötti, független, gyerekvállalást már ilyen-olyan okokból nem tervező pasik jöhetnek szóba – és egy darabig nem is fenyegette semmi a nagy tervet. Mondom, egy darabig.

Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy a Tinder csak és kizárólag szexpartner-keresésre alkalmas, de tény, hogy akkor lesz sikerélményed, ha nem a szőke herceget jössz keresni fehér lovon. (Vagy legalábbis képes vagy elfogadni, hogy arról a dealről már esetleg lekéstél, a szőke herceg pedig mára kopasz, egyhatvan és Suzukival jár.)

Én, mint megrögzött, reményvesztett és minden kudarca ellenére is végérvényesen romantikus nőszemély nem nagyon tudtam mit kezdeni a Tinder kőkemény realitásával.

Egy kicsit mindketten belehaltunk, hiszen fájt elengedni mindazt, aminek reméltük magunkat és amik végül nem lettünk. Ugyanakkor örültünk annak, hogy végre tisztában vagyunk önmagunkkal, egymással, a vágyainkkal és az igényeinkkel, így olyan életet élhetünk, ami valóban rólunk, értünk szól. Hát így kezdődött ez a történet és így indultak kalandozásaim Tinderlandiában.