Skip to content
A telefon nem csak szórakozás
Az első és talán legfontosabb lépés, hogy ne a telefont tekintsük ellenségnek. A képernyő a kamaszok számára nem csupán szórakozás. Itt tartják a kapcsolatot a barátaikkal, információt keresnek, tanulnak (is, tényleg!), zenét hallgatnak, kikapcsolódnak, sőt sokszor itt élik meg a közösséghez tartozás érzését is. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, könnyen úgy érezhetik, hogy nem értjük meg az ő világukat.
Éppen ezért a teljes tiltás helyett érdemes inkább digitális egyensúlyra törekedni. A „digitális detox” nem feltétlenül azt jelenti, hogy napokra eltesszük a telefont, hanem azt, hogy tudatosan teremtsünk olyan időszakokat, amikor a képernyő háttérbe szorul. Egy közös vacsora telefon nélkül, egy esti séta, egy társasjáték vagy akár egy közös főzés is segíthet abban, hogy újra megtapasztaljuk: az offline együttlét is tud örömet adni.
A tiltás helyett működhet a közös szabályalkotás
Sokat segíthet az is, ha nem utasításként, hanem közös gondolkodásként indítjuk el a beszélgetést.
Az egyensúly fontosabb, mint a tiltás
A tanév kezdetén különösen fontosak a reális kompromisszumok. Ahelyett, hogy egyszerűen kijelentenénk: „Mostantól napi egy óra telefon!”, érdemes bevonni a kamaszt a szabályok kialakításába (a közös szabályalkotás hosszabb békésebb időszakokkal kecsegtet bármilyen témakörben). Beszéljük meg, mikor van helye a tanulásnak, mikor a pihenésnek, és hogyan fér bele a képernyőidő úgy, hogy közben az alvás, a sport vagy a családi programok se sérüljenek.
A cél nem az, hogy eltűnjenek a képernyők a mindennapokból. Sokkal inkább az, hogy a digitális világ egy része legyen az életnek, ne pedig az egész élete. Ebben pedig a szülő nem ellenfél, hanem partner lehet, ha a tiltás helyett a kíváncsiságot, a párbeszédet és a közösen kialakított kereteket választja.
Gurin Eszter
coach · mediátor · művészetterapeutaNő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Kapcsolat
