Skip to content
A 41 százalék nem azt jelenti, hogy ennyi fiatalnak mentális zavara van. A kutatók a WHO-5 jólléti kérdőívet használták, amely az előző két hét szubjektív jóllétét méri. Az alacsony eredmény arra utal, hogy érdemes jobban figyelni az érintett mentális állapotára, de önmagában nem diagnózis.
A kutatás egyik legnyugtalanítóbb része azonban talán nem is ez. Hanem az, hogy éppen azok a fiatalok érzik kevésbé biztosnak, hogy lenne kihez fordulniuk, akik rosszabbul vannak.
A 16–19 évesek között jóval magasabb az alacsony jóllétűek aránya
A kutatás egyik legfeltűnőbb eredménye az életkor szerinti különbség.
A 14–15 évesek 12 százaléka került az alacsony jólléti kategóriába. A 16–17 éveseknél ez már 49 százalék, a 18–19 éveseknél pedig 62 százalék volt.
A lányok és fiúk között is jelentős eltérés mutatkozott: a lányok 47, a fiúk 34 százaléka került ugyanebbe a csoportba.
A mindennapokról kapott válaszok sem sokkal megnyugtatóbbak. A megkérdezett fiatalok 37 százaléka mondta azt, hogy gyakran vagy szinte minden reggel szorongva, feszülten kezdi a napi teendőit.
Ez több annál, mint hogy egy-egy rossz reggel mindenkinél előfordul. Ugyanakkor ebből az adatból sem következik, hogy minden érintett fiatal szorongásos zavarral él: a kérdés azt mutatja meg, milyen gyakran élik meg így a reggeleiket.
Sok fiatal attól tart, hogy nem vennék komolyan
Az eredmények talán legfontosabb része nem is az, hogy hányan érzik magukat rosszul, hanem az, mi történik akkor, amikor segítségre lenne szükségük.
A válaszadók 67 százaléka szerint a szégyenérzet akadályozhatja a kortársaikat abban, hogy segítséget kérjenek. 63 százalék úgy gondolja, sok fiatal attól fél, hogy nem veszik komolyan a problémáját, 61 százalék pedig a gondok kitudódásától való félelmet említette.
Itt is fontos a különbség: ezek az adatok azt mutatják, hogyan látják a megkérdezettek saját generációjuk segítségkérési nehézségeit. Nem azt jelentik, hogy valamennyien személyesen ugyanezt tapasztalták.
Még beszédesebb, amikor azt kérdezték tőlük, van-e valaki, akihez magánéleti vagy mentális problémával fordulhatnak.
Összességében a fiatalok 58 százaléka mondott igent. Az alacsony jólléti csoportba tartozóknál azonban már csak 38 százalék.
Vagyis éppen azok között ritkább az az érzés, hogy van elérhető segítség, akiknek a jólléti mutatói alapján nagyobb szükségük lehet rá.
Nem biztos, hogy a „beszélj róla” önmagában elég
Szülőként könnyű arra következtetni, hogy akkor egyszerűen többet kell kérdezni.
Csakhogy a segítségkérés akadályairól szóló válaszok alapján nem feltétlenül az információ hiánya a probléma. Ha valaki attól tart, hogy kinevetik, túlérzékenynek tartják, továbbadják, amit mondott, vagy egyszerűen nem veszik komolyan, attól még nem fog könnyebben megszólalni, hogy többször kérdezzük meg tőle, mi a baj.
A kutatásban megkérdezett fiatalok 62 százaléka azt mondta, a szülőket és a tanárokat kellene jobban felkészíteni arra, hogy felismerjék a mentális nehézségeket és megfelelően reagáljanak rájuk.
Az ingyenes vagy megfizethető pszichológiai segítséget 48 százalék tartaná fontosabbá és könnyebben elérhetővé, 46 százalék pedig több iskolai stresszkezelő foglalkozást szeretne.
Ez legalább annyira szól a felnőttek reakcióiról, mint a fiatalok kommunikációjáról.
Mit jelent ez nekünk, szülőknek?
Egy kamasz természetesen lehet rosszkedvű, dühös, kimerült vagy bezárkózó anélkül, hogy mentális zavara lenne.
A WHO-5 sem diagnosztikai teszt. Öt kérdéssel azt méri fel, hogyan érezte magát valaki az előző két hétben: mennyire volt jókedvű, nyugodt, energikus, kipihent, illetve mennyire érezte érdekesnek és tartalmasnak a mindennapjait.
A kutatás ezért inkább azt mutatja meg, hogy a magyar tizenévesek jelentős részénél nem egyszerűen néhány rossz napról van szó.
A szülő számára talán az a legfontosabb kapaszkodó, ha a változást figyeli. Ha valaki hetek óta alig alszik, folyamatosan feszült, elveszíti az érdeklődését olyan dolgok iránt, amelyeket korábban szeretett, visszahúzódik a barátaitól, vagy tartósan reménytelenül beszél önmagáról és a jövőről, azt már érdemes komolyan venni.
És lehet, hogy közben ugyanarra a kérdésre továbbra is azt mondja: „semmi”.
A kutatás 830 fiatalt kérdezett meg
Az NN Biztosító és az UNICEF Magyarország „Fiatalok, hogy vagytok? A 14–19 évesek mentális egészsége 2026 nyarán” című kutatásának kérdőíves részében 830 fiatal vett részt, a minta a közlemény szerint országosan reprezentatív a Magyarországon élő 14–19 évesekre. Emellett 15 mélyinterjú készült.
A kutatás eredményeire építve az UNICEF Magyarország novemberben konferenciát rendez a fiatalok mentális egészségéről, többek között arról, hogyan lehetne könnyebben elérhetővé tenni számukra a segítséget.
A felmérésből ugyanis nem csak az látszik, hogy sokan rosszul érzik magukat. Az is látszik, hogy egy részük még akkor sem biztos benne, hogy lenne kihez fordulnia, amikor már szüksége lenne rá.
Arról, milyen tartós változásokra érdemes figyelni kamaszkorban, és mikor lehet több egyszerű hangulatingadozásnál az, amit látunk, Gurin Eszter coach, mediátor és művészetterapeuta írt részletesebben korábbi cikkünkben. Minden hetedik kamasz mentális zavarral él – mit lát ebből a szülő?
