Határok keresése és / vagy átlépése
Ebben az érzékeny életszakaszban a tinédzserek gyakran keresik saját határaikat: ki vagyok én, milyen vagyok, hova tartozom? A megjelenésük ennek fontos eszköze.
Van, aki szeret beolvadni, más pont az ellenkezőjére vágyik. Van, aki a baráti csoporthoz igazodik, más inkább kísérletezget, akár napról napra új arcát mutatva.
A szülői szemnek talán (biztosan!) fura, túlzásnak tűnő vagy nem megfelelő választás mögött sokszor csak bizonytalan próbálkozások, érzések és belső keresések állnak, nem szándékos provokáció (bár az is belefér ebben az életkorban, ha ez a cél),
Mindeközben a szülők szempontjai is valósak. A legtöbben szeretnénk, hogy gyermekük ne csak önazonosan, hanem praktikus, kényelmes és az iskola szabályaihoz is illeszkedő öltözékben járjon.
Gyakran ott van bennünk a féltés: mit gondolnak majd róla, vagy akár rólunk? A kérdés inkább az, hogyan tudunk erről beszélgetni és nem konfliktust generálni.
Tiltás helyett
Mert tiltani könnyű. A „vedd le azt a felsőt” vagy a „ki nem mész így az utcára” gyors reakciók, de ritkán vezetnek tartós együttműködéshez.
Sokkal többet érhet egy őszinte, érdeklődő beszélgetés, ahol nem a kritika, hanem a kíváncsiság dominál. Kérdezhetünk úgy, hogy az ne vizsgáztató, hanem kapcsolódást kereső legyen: Miért pont ezt szereted? Miről szól ez a stílus? Mit szeretnél, mit lássanak benned? Ezekkel nemcsak információt gyűjtünk, hanem segítjük őt is abban, hogy jobban megértse saját döntéseit.
Ha van keret
Az iskola előírásai persze adott kereteket szabhatnak. Ha ezek szigorúak, akkor a kreativitásra és a kompromisszumra érdemes fókuszálni.
Ha lazábbak a szabályok, akkor sem árt közösen lefektetni néhány alapelvet otthon, nem parancsoló módon, hanem kölcsönös egyeztetésként.
A bizalom, a közös szabályalkotás és a rugalmas keretek segíthetnek abban, hogy a kamasz úgy érezze: számít a véleménye, de kap támaszt és határokat is.
Tulajdonképpen miről is vitatkoztok?
A kamasz öltözködése körüli viták ritkán szólnak ténylegesen a ruhákról.
Valójában a függetlenedésről, a határokról, az elfogadásról és a kapcsolat minőségéről szólnak.
A tini nem azt várja, hogy mindent elfogadjunk; de azt igen, hogy meghallgassuk, ne címkézzük, hanem kíváncsian forduljunk felé (van pont elég kétsége, bizonytalansága enélkül is).
A külső változások mögött belső folyamatok zajlanak. Ha ebben a szülő nem akadályként, hanem társaként van jelen, az erőt és biztonságot ad.
A SZERZŐ
Gurin Eszter vagyok coach, mediátor, művészetterapeuta. Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Szakmailag milyen témákban támogatlak benneteket ezen az oldalon?
női szerepek, nőiesség
nagyobb gyerekekkel az élet
konfliktuskezelés
Oldalam: Életterv
Cikkeim a Minimagon:
