Michelle Icard (több mint 20 éve dolgozik szülőkkel, gyerekekkel és tanárokkal, és olyan tananyagokat, könyveket és programokat készít, amelyek segítenek jobban megérteni és eligazodni a korai serdülőkorban) gondolatait hívom ehhez segítségül.
Mi van veled? Semmi..
“Amikor a gyerekek kiskamaszok lesznek, nehéz megvédeni és támogatni őket, mivel gyakran a legelső dolog, amit tesznek, hogy megszakítják a kommunikációt.”
Ezzel találkozhattok talán a leghamarabb: Mi történt ma veled? Milyen volt a film a moziban? – Semmi. Jó. Szar. – ebben kb. kimerül a kommunikáció. Fontos, hogy ettől még igénylik a kapcsolódást, vágynak a figyelemre. Legyünk minták, meséljünk a napunkról, az érzéseinkről, a velünk történt dolgokról, így elérhetjük (időnként), hogy ő is mesél majd nekünk. Ez nem rövidtávfutás, hanem maraton, szóval legyünk kitartóak! Kapcsolódik ehhez a következő idézet is:
“Noha a fiatal serdülők élete bonyolultabbnak tűnik, mint eddig bármikor, ma is ugyanolyan egyszerűen, kiszámítható és megbízható módon segíthetünk rajtuk: úgy, hogy beszélünk velük. Nem nekik vagy hozzájuk, hanem velük.”
Tudom, hogy nehéz nem kioktatni, észt osztani (hiszen nálunk van a bölcsek köve… amúgy nincs), beleszólni abba, hogyan lehetne máshogy csinálni. Ez a neki vagy hozzájuk beszélés, próbáljuk meg elfelejteni.
Ha velük beszélünk, akkor legyünk kíváncsiak, hallgassuk végig amit mond, inkább kérdezzünk, mint véleményt közöljünk és igyekezzünk pozitív visszajelzéseket adni.
De ki vagy te?
“Itt az ideje, hogy újra bemutatkozz a kiskamasz gyerekednek. Valódi személy vagy, akit azon túl, hogy szülő, más is érdekel, és tehetséges valamiben; ezeket fel is használhatod arra, hogy újfajta kapcsolatot építs kettőtök között.”
Erről sem szabad elfeledkezni. Úgy ahogy a kiskamasz keresi az identitását, szülőként nekünk is szembe kell azzal nézni, hogy kik is vagyunk akkor, amikor már nem nekünk kell gondoskodni a gyermek minden szükségletéről.
Miben vagyunk jók, mi az ami érdekel minket, mi az amit megtehetünk, mert több időnk van rá? Ez is remek példa lesz a gyereknek, hogy mennyi öröm, jó pillanat vár még rá is. (és milyen büszkék is tudnak lenni a szüleikre, még ha időnként ezt jól is titkolják)
A SZERZŐ
Gurin Eszter vagyok coach, mediátor, művészetterapeuta. Nő, anya, feleség és barát. A férjem szerint enyém a legjobb paprikás krumpli, a gyerekeim pedig azt tartják bennem sokra, hogy először kihúzom őket a bajból és csak AZTÁN kérdezem őket, hogyan jött létre egyáltalán. A barátaim empatikusnak tartanak, a kollégáim szívesen dolgoznak velem. Ami igazán megnyugtat engem, az egy jó könyv, egy izgalmas film vagy egy finom kávé. Ami pedig inspirál, az az emberi sokszínűség. A problémák és az utak, melyeket klienseim bejárnak, hogy önmagukra találjanak.
Szakmailag milyen témákban támogatlak benneteket ezen az oldalon?
női szerepek, nőiesség
nagyobb gyerekekkel az élet
konfliktuskezelés
Oldalam: Életterv
Népszerű cikkek
Mit taníthat a Barbie film?
Persze, hogy mi is felülünk a Barbie vonatra, bár talán annyi a mentségünkre szolgál, hogy máskor is volt már Barbie téma a Minimagon. A lányom
A női orgazmus nyomában (1. rész)
A szex mindannyiunk életének része. Folyton beszélünk róla, sokat gondolunk rá és életünk minden területét átjárja. Ömlik ránk a reklámokból, ott van a sorozatokban és
A LISTA… az a bizonyos, 40 feletti nőknek
Az van, hogy én se kaptam meg a LISTÁT. Eddig. (Tudjátok, amiről Anyakivan beszélt ebben a videójában.) Azt, amelyikben végre korrektül, fekete-fehéren le van írva,
