Amikor a kamaszok szeptember küszöbén hazatérnek a táborokból, utazásokból vagy a saját szobájukból, ahol órákat töltöttek a telefonjuk társaságában, a szülők gyakran ugyanazt a gyereket keresik, akit júniusban elengedtek – és néha döbbenten veszik észre, hogy valami megváltozott. Lehet, hogy csak egy új zenei ízlés, más stílusú ruhák, vagy éppen szokatlan csend az, ami szembeötlik. De a felszín mögött egész nyáron munkált valami: a lassú, sokszor láthatatlan érés folyamata. Gurin Eszter coach, mediátor és művészetterapeuta, a minimag.hu állandó kamasz téma szakértőjének legújabb cikke arról szól, hogyan vehetjük észre ezeket a finom változásokat, és hogyan hangolódhatunk újra a kamaszainkra – mielőtt újra beindul az iskola és a rohanás.
A nyár nem csak pihenés és szórakozás. Kamaszkorban gyakran egyfajta csendes, vagy kevésbé csendes fejlődési időszak is: miközben a szülők talán „csak” a lustálkodást, telefonozást vagy nyári lazulást látják, a háttérben komoly érési folyamatok zajlanak.
A régi rendszer már nem működik, az új még nem alakult ki; ebből gyakran a szülő csak annyit lát, hogy a gyerek lusta, vagy fáradt, vagy mindkettő. Közben a szervezetében komoly átalakulások zajlanak.
De vajon mit is látunk pontosan? És mit kezdjünk vele?
Nyaranta a kamaszok „megnőnek”, nem csak centiben
A serdülők identitása, önreflexiója és világlátása is folyamatosan alakul, és a nyár – a szabadságával, találkozásokkal, egyedüllétekkel különösen alkalmas erre. Lehet, hogy:
- új zenei ízlésük van, (te az előzőtől is kinyúltál, de most visszasírod)
- máshogy öltözködnek, (a kamaszok öltözködése az önkifejezésük része)
- máshogy reagálnak (vagy nem reagálnak) a szülői kérdésekre,
- új baráti kapcsolatok szövődtek,
vagy épp visszahúzódtak, kevesebbet osztanak meg.
Ez nem feltétlen baj, a változással jár. Ettől még szülőként nem könnyű „lekövetni”. Ami júniusban még működött, az szeptember előtt már lehet, hogy nem.
A kamasz:
- több szabadságot szeretne: akár időben, döntésekben vagy a nyári tapasztalatokból eredően;
- zárkózottabb lehet – mert rendezgeti magában a nyár élményeit, kapcsolatait, érzéseit;
önállóságra vágyik, miközben (sokszor rejtve) még mindig biztonságra is szüksége van.
Szülőként az újrahangolódás kulcsa a kíváncsiság, nem a kontroll. Érdemes ilyenkor – a remélhetőleg már működő – családi kupaktanács módszerével átbeszélni ezeket a helyzeteket.
Beszélgetésindító kérdések
Az alábbi kérdések nem tolakodóak, mégis beszélgetésindítók lehetnek, akár egy séta, vacsora vagy kocsiban ülés közben (ne legyünk tolakodóak, görcsösek, ha nem ezek a ti kérdéseitek, írjátok át magatoknak):
- „Mi volt a nyarad legjobb pillanata?”
- „Van olyan, amit megtartanál a nyárból, ha lehetne egész évre is?”
- „Mi volt a legnehezebb, amit idén nyáron megéltél?”
- „Hogy érzed magad mostanában?”
- „Mi lenne jó, ha máshogy működne idén ősszel – otthon vagy suliban?”
Nem baj, ha elsőre nem válaszolnak, a kérdések önmagukban is hidat építenek. És ha valódi érdeklődéssel kérdezzük, nem kikérdezéssel, hamarabb megszülethet a válasz is.
A kamaszok sokszor nem azt várják tőlünk, hogy megoldjuk a helyzetüket vagy megjavítsuk őket. Elég, ha észrevesszük, hogy változtak és érdekel bennünket, kik lettek mostanra, mik a számukra fontos dolgok, az őket érdeklő témák.
Az augusztus végén nem feltétlenül iskolakezdés a legfontosabb, hanem az, hogy újra felvegyük velük a fonalat. Mert ők már lehet, hogy kicsit másképp mesélnek, de még mindig nekünk mesélnek, ha figyelünk.
